Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - Tringli István: Pest és Pilis megye sajátos viszonyai a török hódítás előtt
Pest és Pilis megye sajátos viszonyai a török hódítás előtt jobbágyok és királyi prcedialis nemesek számára nem a megyei sedria, hanem az ispán bírósága szolgáltatott igazságot. A felsorolt sajátosságok közül csak az ispán nélküliséget tekintették a kortársak különleges jelentőségűnek. Ezt akarták kétszer is eltörölni, ezt nevezték a Pest megyeiek 1446-ban a boldogult királyok szabadságának, ami a korabeli magyar nyelvben szent királyok szabadságának hangzott, majd a Jagelló-korban mindkét megye követei ezt hívták régi szabadságnak.161 Vajon értelmezhetjük-e úgy Hédervári Lőrinc és Hunyadi Mátyás ispánállító törekvéseit mint modernizációt, a megyebéliek és a nekik igazat adó országgyűlésre összesereglett rendek szabadság-konzerválását pedig mint modernizáció-ellenes fellépést? A kérdés biztos eldöntéséhez többet kellene tudnunk a korabeli politikai viták érveléséről és nyelvhasználatáról. Ebben az esetben Pest és Pilis megyében mindenestre nem találkozunk olyan megokolással, amit a modernizáció és a konzervativizmus ellentétpárjával lehetne leírni. Minden bizonnyal másról is volt szó. A két megyét a felsőbb hatalmak, a nádor és a király a középkor végén a számukra legfontosabb kérdésben akarták a többi megyéhez hasonlóvá formálni, ugyanekkor szüntették meg a Csepel-sziget ekkor már haszontalan önállóságát is. A középkor végi kormányzati változásokat szorgalmazó törekvések célja az egységesítés volt, de csak akkor, ha az a kezdeményező számára hasznos volt. Egyszerűbb az országot úgy kormányozni, ha minden megyéje élén ispán vagy legalább alispán áll, és nem kell kivételekkel bíbelődni, főleg, ha az ispáni kinevezéssel könnyen biztosítható a változást kezdeményező hatalmának biztosítása - gondolták. Pest és Pilis megyei nagybirtokok létrehozását vagy várak építését az udvarban továbbra sem engedélyezték, sőt 1518-ban a bácsi országgyűlésen a már formálisan megyébe sorolt nagyszigeti uradalmat, részben az ország közepén fekvő más birtokokkal együtt a budai udvarbíró felügyelete alatt a királyi konyha ellátására rendelték. E rendelkezéssel az el nem adományozható birtokok és bevételek, későbbi kifejezéssel élve, a koronajavak intézményét teremtették meg.162 Az uralkodók - ha számukra szükséges volt - konzerválták a medium regni különös viszonyait. A régi szabadságokat helyreállító törvényekhez II. Ulászló 1492-ben és később annál is könnyebben hozzájárult, mert azok beleillettek politikai koncepciójába. A két megye „modernizált” működését azonban nemhogy nem szüntették meg, hanem a szabadságok megőrzése mellett is biztosították: megmaradtak Borsvai megyei reformjai, és új formák között akarták működtetni a megyei törvényszéket. 161 A fogalom értelmezésére Tringli (2003b). 162 1518. évi 14. te. CJH. Többek között a Csepel-szigeten kívül a korabeli Rosd-sziget - azaz a mai Szentendrei-sziget az alsó visegrádi rész - azaz a visegrádi palota -, Óbuda, Zsámbék, Keszi - a mai Budakeszi -, a kunok és a jászok kerültek a törvény hatálya alá. Kubinyi (1964).
