Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - Tringli István: Pest és Pilis megye sajátos viszonyai a török hódítás előtt
Tringli István szemében az ország közepe természetes terepe volt az olyan különleges kiváltságnak, mint az ispán és alispán nélküliség. Nem minden sajátossághoz ragaszkodtak ennyire. Pest megyének az 1480-as évekig tartó, az országostól eltérő működése Borsvai Benedek kinevezésével egy csapásra véget ért. A megye székhelye egyértelműen Üllő lett, rögzült a sedria napja is, ezt Borsvai csütörtökre tette. A csütörtöki napot az alispán távozása után szerdára változtatták, ami aztán megmaradt Buda elfoglalásáig. Az addig hevenyészett kiállítású oklevelek külalakja Borsvai alatt megváltozott, az okleveleket megpecsételése előtt átolvasták, ezt egy lecta felirattal jelezték is az iratokon. Borsvai eme újításait senki sem kérdőjelezte meg, eltekintve az ispán hiányától és a szolgabírói széken ítélkező bírótársaktól, Pest megye a kései Mátyás kor éveitől kezdve ugyanúgy működött, mint minden más megye.158 A középkor végén eltűnt még egy sajátosság. Megszűnt a nagyszigeti ispán- ság, területét valószínűleg felosztották a két határos megye, Pest és Fejér között. A rendelkezés időpontját nem tudjuk pontosan megállapítani, csak későbbi jeleivel találkozunk. 1497-ben Becsét Fejér megyében, 1518-ban pedig Csepel falut Pest megyében levőnek vallották.159 1528-ban a két szomszédos uradalom, a budai káptalan és a királyné óbudai birtokára való jobbágyok hatalmaskodtak részben a káptalan tapsai erdejében, részben az egyik malmukon. A két ügyben két irat született az idézésről, mindkettőt a váci káptalan írta ugyanazon a napon. A királynét személyesen nem találták meg, de még udvarbíráját sem, ezért mások útján szólították fel őket „a királyné lakóházában vagy nemesi házában, amely Pest megyében a Csepelszigete szigeten fekszik”, ami azt bizonyítja, hogy a csepeli palotának helyet adó település beolvadt Pest megyébe.160 Az egykori csepeli ispánság tehát éppolyan uradalommá vált, mint az ország bármelyik nagybirtoka. A forrásokból nem állapítható meg biztosan, hogy hol húzódott az új megyehatár, sőt az is kétséges, hogy valóban osztozott volna Fejér és Pest megye a sziget területén. Az egybefüggő uradalom két megye alá rendelésének még formálisan sem lett volna sok értelme. A török kori források nem igazítanak el a megyei hovatartozást illetően, az viszont figyelemreméltó, hogy a török kiűzése után a sziget teljes egészében az egyesített Pest-Pilis-Solt megyéhez került. A nagyszigeti ispánság megyei keretekbe sorolása vagy Fíunyadi Mátyás uralkodása alatt, vagy II. Ulászló uralmának legelején ment végbe. A szigeten élők ebből nem sokat érzékelhettek. A Nagysziget ezután is királyi birtok maradt, az uradalomban ezután is ispánok parancsoltak, mint eleddig, az ott élő 158 Tringli (2001) 164. 159 DL 20628, Bártfai Szabó (1938) no 1406. 160 1528: „de domo habitationis sue sive curia sua nobilitaria in insula Chepelzygethe vocata in comitatu Pesthiensi' - MOL P 1742 capsa Búd. 2. fasc. 2. no 20-21., vö. Knauz(1863) 100. 410
