Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - Tringli István: Pest és Pilis megye sajátos viszonyai a török hódítás előtt
Tringli István telepítette.143 A prcedialis nemes általában egyházi nemest jelentett, itt azonban királyi alattvalókról volt szó, ezúttal - a szó eredeti értelmének megfelelően - olyan nemesembert értettek e kifejezés alatt, akinek nem volt saját birtoka, hanem más birtokán (prcediumán) élt. A Csepel-szigeti nemesek jogállását jól jelzi névhasználatuk is. A 14. századi okleveles gyakorlatban ugyan még gyakran előfordult, hogy nemeseket nem jelöltek nemzetségük vagy birtokuk szerinti névvel, azonban bizonyára nem véletlen, hogy amikor 1335-ben a nyúlszigeti apácák panaszt tettek tököli földjeik elfoglalása miatt, az öt, apa-fiú névvel jelölt nemes előneveként nem birtokot adtak meg, hanem egyszerűen „nagyszigeti nemeseknek” titulálták őket.144 A birtokfoglalók minden bizonnyal az ispán szolgálatában álló, Nagyszigeten lakó nemesek voltak, akiket az udvarnokok elöljáróiból emelhettek nemessé, számukra kihasítottak ugyan némi földet, de azt nem az országos nemesek jogán birtokolták. A nagyszigeti prcediálisdk rétege azért maradhatott fenn a középkor végéig, mert fennmaradt a nagyszigeti ispánság. Az ispánságnak szüksége volt az alkalom adtán fegyverre fogható, egyszerűbb birtokigazgatási feladatokat ellátó személyzetre, ezt pedig ebben az archaikus társadalmi rétegben találta meg. Ml NEM RENDKÍVÜLI? A sajátosságok felsorolásának végére érve, válaszolni kell arra, hogy nem gyarapítható-e a Pest és Pilis megyei sajátosságok sora. Három további jelenség esetében szükséges megvizsgálni, vajon e terület sajátosságainak vagy általános tendenciáknak tekinthetők-e. Abban nincs semmi rendkívüli, hogy Visegrád megyéből vált ki Pest és Pilis megye, valamint a nagyszigeti ispánság. Úgy tűnik, hogy a megyeszervezés kezdetén szinte általános volt, hogy a későbbi megyéknél jóval nagyobb területi egységeket hoztak létre, amelyek később váltak részekre.145 Nem tekinthetjük különösebb sajátosságnak azt sem, hogy Pilis megyében két szolgabíró működött, ahogy az Erdélyben teljesen normálisnak számított. Igaz ugyan, hogy az ország más tájain a négy szolgabírás megyék voltak többségben, de oly szép számmal találunk két szolgabírás megyéket is, hogy a középkori magyar megyék esetében helyesebb, ha általánosságban is, nem egyszerűen négy, hanem négy vagy két szolgabíróról beszélünk.146 Azt pedig csak a Pest és Pilis „in cetum et cathervam aliorum suorum nobilium predialium commorantium collocaverit” DL 20628. 144 AOkm ül. no 110. (157-158.) 145 A kérdés részletes kifejtését lásd e kötetben Zsoldos Attila tollából (A megyeszervezés kezdetei a Magyar Királyságban, Az „óriás” és az .átlagos” nagyságú megyék kérdése, 299-318. old.). 146 Csukovíts (1997). E problémát ugyancsak e kötetben részletesen tárgyalja C. Tóth Norbert tanulmánya (A világi igazgatás Magyarországon a Zsigmond-korban különös tekintettel Veszprém megyére, 319-344. old.). 404
