Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - Horváth Richárd: Pápától a pápáig (Garai-Szapolyai várbirtok változások Veszprém megyében a Mátyás-korban)
Horváth Richárd Azonban szeptember 27-éről - emlékeztetőül: a kérdéses szécsényi oklevél két nappal később keletkezett ráadásul szintén Szécsényből keltezett királyi oklevélben váratlanul királynéi pohárnokmesterként említik.57 Végezetül ezt követi a 29-ei, sokszor idézett irat, amiben újólag királyi pohárnokmester {„pincernarum nostre maiestatis magister”) a titulusa. A látszólag ellentmondásos adatokat azonban lehetőségünk van „összefésülni”. E cselekedetünk alapját a Mátyás által 1461. január 25-én Trencsénben leendő felesége képviselői részére kiállított kötelezvény jelenti. Ebben, többek közt, kötelezte magát arra, hogy jövendőbelije (Podjebrád Katalin) számára átadja a szokásos királynéi javadalmakat: Óbudát, Diósgyőrt, a Csepel szigetet és a kunok ispánságát. Ehhez azonban hozzáfűzte, hogy az ide kinevezendő várnagyok és offíciálisok hivatalba lépéséhez királyi beleegyezés szükséges.58 E rendelkezés fényében pedig különösképp is elképzelhető, hogy a királynéi udvartartás fő méltóságviselőit is Mátyás nevezhette meg, azaz Miklós egyszerre lehetett királyi és királynéi pohárnokmester. Összességében mindkét báró 1461 körül a király hívének, még ha nem is bizalmasának tetszik, ámbár nem hallgathatjuk el, hogy tisztségeikben ez idő tájt meglehetősen nagy volt a cserélődés.59 Ugyanakkor a Garaiakhoz vagy a Szapolyaiakhoz fűződő személyes, birtokjogi kapcsolatukról egyetlen információval sem rendelkezünk. így az látszik a legvalószínűbb megoldásnak, hogy Mátyás a szécsényi táborozás alkalmával épp mellette tartózkodó két báróját (akik egyben katonai tapasztalattal is bírhattak) látta jónak megnevezni, mint akik a „foglyul ejtést” képesek végrehajtani, természetesen csak elméletben, hisz arra, ahogyan volt már szó róla, aligha lehetett szükség. Megválaszolatlan kérdés persze így is marad. Miért nem egyenesen Szapolyait küldte János prépost ellen? Érdemi válasz erre pillanatnyilag nincsen, csupán a fantázia számyalhat(na) szabadon. Miért jöhet szóba egyáltalán Szapolyai? Azért, mert némi bizonytalansággal ugyan, de megkísérelhetjük annak bizonyítását, hogy szeptember 29-én, a nevezetes oklevél lejegyzésekor ő is a király mellett tartózkodott. Kétségtelen tény, itineráriuma e hónapokból meglehetősen hiányos, de parányi kapaszkodónk azért akad. 1461 júliusát és augusztusát ugyanis Eperjesen és a közeli 57 DL 15644.: „... magnifici et egregii Nicolai Pethew de Gersepincernarum serenissime sponse nostre carissime magistri ac Georgii similiter Pethew de eadem Gerse fratris sui carnalis ...” — Ugyanebben az oklevélben teszi meg a király Pető Miklóst és testvérét Györgyöt vasi ispánokká Kanizsai László társaiként. 58 Teleki (1852-1857) XI. 4-7. „Volumus insuper, quod castellani et officiales per dictam dominam Cunegundem in predictis castris vei in proximo eidem domine Cunegundi, vei in futurum datis, constituantur de consensu et assensu nostro.” 59 1458 és 1464 között hat asztalnokmestert, nyolc pohárnokmestert és kilenc lovászmestert ismerünk. 360
