Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - Tringli István: Pest és Pilis megye sajátos viszonyai a török hódítás előtt
Pest és Pilis megye sajátos viszonyai a török hódítás előtt királyi hitvesé.115 A birtokokat nem földrajzi helyzetük, hanem egykori birtokosaik szerint tartották számon. A régióban nem kevesebb, mint tíz részből álltak össze a királynéi kézre jutott birtokok, amelyek változatos módon kerültek Zsigmond birtokába: hármat cserével szerzett meg, kettő magszakadással háramlóit királyi kézre, három - Óbuda, Csepel és Kecskemét - korábban is királynéi volt, kettőnek pedig korábbi adománylevelét nem erősíttették meg birtokosaik a nagy 1405-ös oklevél-megerősítési akció során, így aztán a királyra háramlot- tak."6 Az eljárás azt mutatja, hogy alaposan végiggondolt, következetesen végrehajtott terv része volt a Borbála számára tett adomány. A királyné megpróbálkozott birtokainak központosításával: a Pest megyében kapott jószágok egy részét az óbudai várnagy alá rendelte. A későbbi középkorban az uradalomépítés legfontosabb kelléke a vár volt. Egy-egy várhoz gyakran csatoltak olyan birtokokat, amelyek nem alkottak összefüggő tömböt, Kókát, Almást és Zsámbokot, Boldogasszonyhatvant és még két Pest megyei pusztát a Nógrád megyei Szanda vára alá rendeltek. A három faluban 1426-ban valóban a királyné szandai várnagyai parancsoltak.117 A hatalmas királynéi birtoktömb természetesen nem maradt sokáig egyben. Már a királynéi adományt követő évben Berzevici Pohárnok István élete tartamára megkapta Boldogfalut.118 1440-ben a gyömrői, halomi, vecsési és péteri birtokrészek István váci éneklő- kanonoké, kancelláriai itélőmesteré lettek."9 A birtokpolitikai fordulat Pilis megyében is elmaradt; sem Zsigmondnak, sem utódainak nem jutott eszébe, hogy a visegrádi uradalmat elidegenítsék. Tartósan királyi kézen maradt a nagyszigeti ispánság területe is, magánbirtokosok kezére csak külső tartozékai közül jutott néhány: Dömsöd 1453-ban a Rozgonyiak iíjabbik ágáé, a Fejét megyei Adony pedig 1464-ben Kinizsi Pálé lett.120 Ha eltekintünk a nyúlszigeti apácák földjeitől, Pest megyének csak a fővárostól legtávolabb eső részén jöttek létre nagyobb, nem királyi birtoktestek. A nagybirtokképződés igazi területe a megye északkeleti széle volt, itt feküdt az egyetlen világi kézen levő igazi nagybirtok, az Ákos-nemzetség, majd a Rozgonyiak birtoktömbje.121 Az Ákosok itteni birtoklása 1425-ben ért véget, amikor Prodavizi Ördög Miklós elcserélte Zsigmond királlyal a szlavóniai Szentgyörgy várára és uradalmára az ősi jószágokat.122 Erre az uradalomra nem úgy tekintettek a királyi udvarban, mint amit feltétlenül királyi birtoknak kell megőrizni. Zsigmond király először Brankovics György szerb despotának zálogosította el, 115 A királynéi és királyi birtokokat ábrázoló térképet lásd Tringli (2001) 82. 116 Wenzel (1863). Az oklevél-felülvizsgálatra lásd Mályusz (1984) 56. 117 Zichy VIII. no 189. (296-302). 118 DL 68976. 119 DL 13897. 120 Zichy X. no 230. (320-326). 121 Tringli (2000). 122 DL 43654. 399
