Megyetörténet. Egyház- és igazgatástörténeti tanulmányok a veszprémi püspökség 1009. évi adománylevele tiszteletére - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 22. (Veszprém, 2010)
Tanulmányok a megyei igazgatás történetéről - Tringli István: Pest és Pilis megye sajátos viszonyai a török hódítás előtt
Pest és Pilis megye sajátos viszonyai a török hódítás előtt aminek jelentése ’magas vár’, e név latin fordítása az Altum Castrum, ami az Anjou-korban és a korai Zsigmond-korban oly gyakran fordul elő a királyi oklevelek dátumában. A késő-római erődítmény alapjaira épült háromszögletű védmü közvetlenül a Duna partján, a mai Sibrik-dombon állt.4 Minden bizonynyal itt tartotta őrizetben Szent László három éven át Salamon királyt.5 Visegrád megye kiterjedését Györffy György és Zsoldos Attila rekonstruálta.6 E megye valószínűleg magában foglalta a későbbi Pest és Pilis megyék teljes területét, továbbá a későbbi Esztergom megyének a Duna jobb partjára eső részét. A hatalmas megye minden bizonnyal több részletben, de pontosan meg nem határozható időben, feldarabolódott. Ez a folyamat még all. században elkezdődött. Elsőként valószínűleg az Esztergom környéki részek szakadtak ki belőle még all. században, ezeket Esztergom vármegyéhez csatolták. Pest és Pilis megye, valamint a csepeli ispánság megalakulásának körülményeit nem ismerjük. Elsőként Pilis megye bukkan fel forrásainkban. 1225-ben a Zágráb megyei Petrinjában élő vendégeknek adott kiváltságot Béla király; a rendelkezés egyik végrehajtója, azaz poroszlója Péter pilisi ispán volt.7 Magának a pilisi ispánság- nak az első írott emléke 1259-ből való. Híres, sokat idézett ügy kapcsán kerül elő a fogalom. A tatárok elvonulása után Mária királyné a pilisi erdőben egy elhagyatott hegyet kért férjétől, hogy ott várat építhessen az özvegyek és árvák oltalmazása céljából. A királyné ékszereiből a várat felépíttette, azt pedig Béla király neki adta a pilisi ispánsággal és kerülettel egyetemben („cum comitatu et districtu de Pelys”).8 Pest megyét a tatárjárás után majd másfél évtizeddel, 1255-ben említik először egy királyi ítéletlevélben. A Duna bal partján fekvő mai Dunakeszit ítélte oda IV. Béla Siegfried (Seywredus) Fejér megyei ispánnak, és az oklevélben a szokásoknak megfelelően megnevezték azt a megyét is, ahol a falu feküdt.9 Négy évvel későbbről származik a Csepel- sziget - amit a középkorban Nagyszigetnek hívtak - ispánjának első említése, mégpedig egy adománylevélben. A király a Fejér megyei, a mai Besnyő határában, Ercsi mellett fekvő, Zapakon falu melletti földet eladományozta, a birtokba iktatással pedig Gál szigeti ispánt bízta meg, aki ezt a feladatot minden bizonnyal azért kapta, mert az iktatandó birtok ispánsága közelében feküdt.10 Ezek az említések nem alkalmasak arra, hogy belőlük bármelyik kormányzati egység kialakulásának idejére következtessünk. Az oklevelek fennmaradása e vidéken teljesen 4 Soproni (1954), Szőke (1986), Bóna (1995) 22. 5 Legenda S. Stephani regis ab Hartvico episcopo conscripta c. 24. SRH II. 434. ‘’Györffy (1997) 810., Györffy (1977) 182., Zsoldos (1998), Zsoldos(2001) 34. 7 ÁÚO XI. no 183. (268-269.) (RA no 576). 8 ÁÚO VII. no 354. (501-503.) (RA no 1223.), Iván (2004). g ÁÚO VII. no 274. (385-386.) (RA no 1038). 10 „per Gallum comitem de Insula fidelem nostrum eundem Nicolaum in corporalem possessionem dicte térré fecimus introduci” - ÁÚO VII. no 356. (505.) (RA no 1215.) Zapakon azonosítására és az adományra lásd Györffy (1963-) II. 406. és IV. 388. 371
