Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)
IV. A Rákóczi-szabadságharctól a polgári átalakulás kezdetéig (Liditneckert András)
egyeztek többekkel. 2. Uzdy János, a falu esküdtje tudott a felkérésről, de nem tudatta azt az adománylevélből kimaradt peremartoniakkal. 3. A helység határaira vonatkozó és a falubeliek birtokjogait igazoló iratok eltűntek. 4. A község malomés kocsmajövedelmeit az adománybirtokosok az adománylevél megszerzésének költségeire fordították. 22 A kihallgatott nemesek elismerték, hogy tartottak éjszakai gyűléseket, ahol valóban beszéltek a falu felosztásáról, de senkinek sem akarták elvenni az atyai örökségét. Szalay János szerint csak a magvaszakadtak telkeit akarták maguk között felosztani, „azokat pedighlen, a' kiknek jó leveleik vadnak, vagy káptalanbéli fassiójok, vagy pedigh a' réghi ághbul valók attak volna el, tehát háborgatni nem kívánták". A felosztáson összevesztek, ezért nem léptették életbe. Elismerték, hogy többekkel megalkudtak 40 forinton, amiért cserébe a jószágukat megtarthatták. Többeknek is szóltak: „ha kedvetek lészen reá, titeket is bé veszünk közinkben, csak a' füzetesben concurrállyatok", de volt aki nem tudott fizetni. A perben 1715. december 8-án elrendelték a végrehajtást azok ellen a peremartoniak ellen, akik az adománybirtokosok birtokba iktatását megakadályozták. Végül is 1716. január 25-én Szluha Ferenc ítélőmester előtt egyezséget kötött a két pereskedő csoport. 1. A felperesek visszavonják a bírósági keresetüket. 2. Az adománylevél megszerzéséért Losonczynak, Virághnak és Szalaynak ígért két egész telket az alperesek kiadják. 3. Az alperesek teljes joggal megtarthatják jószágukat, ha a felpereseknek fél telekért 40, negyed telekért 20 forintot fizetnek. 4. Az alperesek a kifizetést kötelesek 1716. március 12-ig megtenni, különben a felperes elfoglalhatja jószágukat. 5. Az alku nem vonatkozik a másutt lakókra, akik a közterheket és a falu terheit nem viselik. 6. A jószágok eladása esetén a felpereseknek elővételi joga van. 7. Az eddigi haszon és kár fejében az alperesek 70 rhénes forintot fizetnek a felpereseknek, a malomjövedelemből pedig 50 forintot. 23 Az 1715. évi egyezség alapján történtek 1759-ig Peremartonban az adásvételek, amelyekben mindig kitértek arra, hogy a Peremartonban birtokot vásárló személyt a közbirtokosság befogadja a tagjai sorába, és jogosult az adásvételhez királyi konszenzust szerezni. 1711 és 1759 között a veszprémi káptalan 30 db hiteleshelyi bevallást őriz peremartoni adásvételekről. A birtokjogi változások másik csoportját Peremartonban a peres úton bekövetkezett változások okozták. Losonczy Farkas János 1714. május 8-án megegyezett Tóthy István örököseivel, hogy a Tóthyak által a Keresztesektől 1668-ban megvásárolt és 1681-ben a berhidai Boronkayak tulajdonába került nemesi telkek visszaszerzését Losonczyra bízzák. Siker esetén kötelezték magukat arra, hogy a telkeket Losonczynak eladják, aki 60 forintot fizet nekik. Losonczy vállalta, hogy hiteleshelyi oklevelet szerez a Tóthyaknak arról a telkéről, amelyen a templom állt, s amelyben a peremartoniak az istentiszteletet tartották. Vállalta azt is, hogy három hold földet ad az eklézsia számára. 24 A Keresztes- vagy Tóthy-féle jószág kétharmad részére Losonczy Farkas Pál, egyharmad részére Virágh Pál tartott igényt. 1721. november 20-án szerződést kötöttek, melyben Virágh Pál az őt illető egyharmad jussát 130 forintért és két hold szántóföldért átruházta Losonczyra, aki a maga költségén visszaszerezhette a jószágot. 25
