Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 15. (Veszprém, 2000)
IV. A Rákóczi-szabadságharctól a polgári átalakulás kezdetéig (Liditneckert András)
zsellérként felvett lakosok között keresendők az iparosok, akik iparukat céhes szervezetben, többnyire nem egész esztendőn át végezték. A céhek jelenléte Berhidán, Kiskovácsiban, Peremartonban hozzájárult ahhoz, hogy ezek a települések a török kori pusztulás után a XIX. század első felében ismét népes településekké váltak. A peremartoni nemesség 1711-1759 Az 1666. január 13-án végrehajtott nemesi összeírástól a következő, 1715. évi nemesi összeírásig eltelt majd fél évszázadnyi idő alatt összetételében keveset változott Peremarton nemesi társadalma. Az 1666. évi összeírásban 20, az 1715. éviben 28 nemes férfi található. A két összeírás egybevetéséből tíz családnév azonossága állapítható meg, amiből a nemesi társadalom cserélődésére nem szabad messzemenő következtetést levonni Peremartonban, mivel a valóságban a változás nem volt ekkora mértékű. 8 3. táblázat Peremarton nemesi családjai 1666-ban és 1715-ben 1666 1715 Ács Mihály Balogh István Bátay István Bene János Eőssy János Eőssy Miklós Kis György Kis István Kovács Péter Mihály György Molnár István Molnár Péter Nagy Péter Parragh András Parragh János Szalay István Tóth György Tóth István Tóth Mihály Veszprémi György Balogh Pál Bene János Bene Márton Eőssy Balázs Esze György Esze István Esze Mihály Kenessey László Kovács Tamás Mészáros Márton Mészáros Molnár Miklós Mihály András Molnár Balázs Molnár Benedek Molnár István Molnár István Molnár János Molnár János Molnár Péter Nagy György Szalay János Szalay Péter Tóth Benedek Tóth János Török János Uzdy János Veszprémi Péter Virágh Pál Az 1666. évi összeírásban még meglévő négy család - Ács, Bátay, Kis, Parragh - neve eltűnt ugyan 1715-re, azonban közülük három előkerül az 1733 és 1742 között igazolt peremartoni nemesek között. Hét új családnév - Esze, Kenessey, Mészáros, Mészáros Molnár, Török, Uzdy, Virágh - állapítható meg 1715-ben 1666-hoz képest, azonban többségében a község XVI-XVII. századi történetéből
