Balatonfüred és Balatonarács története - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 14. (Veszprém, 1999)

IX. Rendszerváltások kora

konfliktusok keletkeztek. A parasztpárti Jánossy László kemény kritikával illette a nemzeti bizottság működését, majd 1946 januárjában lemondott elöljárói tisztségéről. Az év elején lezajlott a szociáldemokraták és a kommunisták első komolyabb, pártérdekeket előtérbe állító összetűzése. A nemzeti bizottság 1946. január 3-i ülésén a szociáldemokraták Kosztolányi Károly tolmácsolásában támadást intéztek a feketézők és a velük együttműködő rendőrség ellen. Négy rendőr neve is elhangzott, ami a kommunistákat kellemetlenül érintette, emiatt Országh István járási párttitkár durva hangvételű levélben reagált a „testvérpárt" felvetésére, amely még a nemzeti bizottság következő viharos üléséhez is gyúanyagot szolgáltatott. Súrlódásokat okozott a két párt között az is, hogy a kommunista párt a nagyközségi szinten megrendezett nemzeti ünnepeket és évfordulós rendezvényeket sorra kisajátította. Dani Sándor és társai szervezésében és szereplésével bonyolították le a Magyar Köztársaság ünnepét, a március 15-i, az április 4-i, május 1-jei és augusztus 20-i ünnepségeket és az aradi vértanuk október 6-i gyászünnepét is.

42 Miközben a pártcsatározásokban elért sikereknek az aprópénzre váltása folyt nap mint nap, a nemzeti bizottság 1946. február 21-i ülésén számba vették a háború alatt a hadifoglyok és üldözöttek menekítését bátran vállalók nyilatkozatait. Ennek alapján a nemzeti bizottság dokumentálta és igazolta többek között Ránzay Ágostonná, Máthé János és Geipl Gyula ellenállási mozgalomban való részvételét. A pillanatnyi politikai hovatartozás azonban elhomályosított mindenféle műltbéli érdemet vagy bűnt. Nem tekinthető véletlennek, hogy a polgári értékeket valló Varjas Géza ellenében Bodó József nyerte el 1946 tavaszán a járási vadászati felügyelői tisztséget, s az sem, hogy a nemzeti bizottság Rimay Lászlót, a járásbíróság elnökét 1946 nyarán B-listázta, Dani Sándor közigazgatási vagy rendőrségi területen történő elhelyezkedését pedig egyhangúlag támogatta.

43 Arra is akadt példa, hogy a helyi lakosságot érintő durva rendőri intézkedések következtében őszinte együttműködési készséget mutattak egymás irányában a helyi politikai pártok. A magyar államrendőrség közegei 1946. május 13-án Balatonfüreden - a helyi politikai és rendőri erők tudta és közreműködése nélkül - általános razziát tartottak. A községet ért általános sérelmeken túl letartóztattak és a székesfehérvári internálótáborba hurcoltak balatonfüredi lakosokat, többek között Pálffy Dénest, Séllei Györgyöt, Szakács Bélát, Török Jánost. A szociáldemokrata párt kezdeményezésére 1946. május 20án a Rádóczy-vendéglőben lévő párthelyiségben pártközi értekezleten határoztak a tennivalókról. A szociáldemokraták, kisgazdák, kommunisták és parasztpártiak küldöttei, a községi elöljáróság és a helyi rendőrség képviselői a pártközi értekezleten felemelték szavukat az eljárások ellen és határozati javaslatban gyorsított eljárást, a büntetlenek mielőbbi szabadon bocsátását követelték. Még ezen a napon Bodó Józsefnek, a nemzeti bizottság elnökének az aláírásával levelet küldtek a belügyminiszterhez, amelyben a két községi közalkalmazott azonnali szabadlábra helyezését és a többi fogva tartott balatonfüredi lakos ügyének sürgős kivizsgálását kérték. (Nevezettek meghurcolása B-listára tétellel folytatódott, a nemzeti bizottság 1947. február 27-én foglalt állást hivatali visszahelyezésük mellett.) Természetesen nem sejthették az emberek azt, hogy a rendőrségi fellépés az egész országra kiterjesztett megfélemlítő akció része volt. A Rajk László (MKP) vezette belügyminisztérium előkészítette az egyesületek feloszlatását, amely átfogó és agresszív támadást jelentett a polgári demokratikus berendezkedésű civil szféra ellen.

44 Országos szinten a kisgazdapárt ellen létrehozott Baloldali Blokk Balatonfüreden is létrejött, 1946. augusztus 29-én az MKP párthelyiségében az MKP, SZDP, NPP és a szakszervezetek részvételével, de nem gyakorolt jelentős befolyást a helyi politika alakítására. A pártok közötti együttműködésnél azonban sokkal jellemzőbbek voltak a hangos viták, a csendes kiszorítósdik és a hatalom különféle eszközökkel történő demonst-