Veress D. Csaba: Felsőörs évszázadai. A község története a kezdetektől napjainkig - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 8. (Veszprém, 1992)

Hatodik rész - A totalitárius államhatalom falun

son vett részt. „Az egész bérmálás felemelően szép volt - írta a plébános a História Domusban - De nagyon sokat szenvedtem előtte lelkileg! Elég nehéz volt az ifjúságot begyúrni az Úr igájába... Főleg a felsőosztályosokat! Sokat kell értük imádkozni!" Valóban sok volt a fiatalsággal a probléma. Ugyanis az iskolai vezetés mindent megtett, hogy akadályozza az egyház vallásos nevelését. „...Az iskolába beírt tanulóknak - hangoztatta 1963. június 14-én tartott tanácsülésen Beke Ernő általános iskolai igazgató - mintegy 53%-a jár hitoktatásra, aminek megszüntetése érédekében csupán a VH-VIII-ik osztályokban értünk el eredményt!... A kettős nevelést meg kell szüntetnünk! Ennél elsősorban a kommunista szülőknek kell jó példával elöljárni. Gondoljunk csak arra, ha a kommunista szülők nem íratnák be gyermekeiket hittanra (sic!), úgy mintegy 22%-kal csökkenne a beírtak száma!" Az előző év májusában megindult templom-restaurálási munkálatoknak a tervek szerint 1963. május 27-től folytatódnia kellett volna. Azonban még június 18-án sem kezdődtek meg - munkaerőhiányra hivatkozva! A helyreállítási munkálatok szünetében - 1963. június 24-én a veszprémi Bakonyi Múzeum régészeti csoportja, Eri István múzeumigazgató irányításával - megkezdte a templom régészeti feltárását. A munka kivitelezője: Tóth Sándor budapesti művészettörténész egyetemi hallgató volt. A segédmunkát Pálfi Károly nagyvázsonyi lakos, az OMF betanított munkása végezte. A kisegítő munkákat Angyal Imre, Sebők Tamás, Bartl Mihály és Kovács Zsigmond általános iskolai tanulók látták el. A kutatás, amely elsősorban a padlószint feltárására szorítkozott, megdöbbentő eredményt produkált. Szinte bárhol bontották fel a kőpadozatot és ástak le a templom altalajába: sírokban fekvő (megbolygatott vagy bolygatatlan) csontvázak, illetve szétdúlt sírokból széthányt emberi csontok tömege került elő. „...A hajó ... szabályos temetőjelleggel rendelkezik a sírok sűrűsége következtében" - írta előzetes jelentésében (1964. augusztus 31-én) Eri István megyei múzeumigazgató az ásatás befejezésekor. Sírok kerültek elő a szentélynégyszögben; sírok voltak a déli és északi oldalhajókban, a főhajó padozata alatt, a toronyaljban, valamint az északi sekrestyében, amely a középkorban kápolna volt. A feltáráskor a déli sekrestyét nem kutatták át. Az elmúlt évszázadokban szétdúlt sírok tömérdek embercsontja mellett 38 viszonylag ép sírt tártak fel. Szinte valamennyi meghatározhatatlan korú volt - a kormeghatározást elősegítő mellékletek hiánya miatt. Megfigyelhető volt, hogy egy-egy sírüregben egymást követően temetkeztek: az előző halott csontjait egycsomóba húzták össze, s melléje fektették a sír új lakóját. Az megállapítható volt, hogy az alapító és kegyúri Orsi-család XIIIXV. századi temetkezéseit követően az új birtokos családok tagjai is ide temetkeztek a XV-XVII. századokban. A sírokban nyugvó tetemek meghatározása teljességgel lehetetlennek bizonyult. Megdöbbentő az ásatást vezető Tóth Sándor (akkor IV. éves művészettörténet szakos egyetemi hallgató — azóta már ismert művészettörténész a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetemen) ásatási naplója: „1963. június 24. (hétfő). Az 1. sz. kutatóárkot a szentélynégyszög teljes hosszában húztuk meg... A törmelékföldből az árok teljes hosszában és mélységében