Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)
Solymosi László: Hospeskiváltság
165. PRT VII ï. 278 Vö. Major: Telektípusok, 40. Hasonlóképpen egyenlő — vagy legalábbis arányos — részesedésre mutat, hogy az Esztergom megyei Epöl falu Vendég (Wendegy) nevü lakója, aki neve után hospes lehetett, 1225-ben földben, rétben és erdőben bírt jogát (ius) adta el falubeli társának és annak fiának. MES I. 255. 166. Reg. Arp. 2756. sz. A kiadó (Uo. 451.) Veszprém megyébe lokalizálja. A tartalmi átírást őrző oklevélből (DL 44118.) azonban egyértelműen kiderül, hogy a Somogy megyei Csepelről — Csepelyről — van szó. — A hercegi népek földjei Csőszön és Küngösön is más birtokosok földjével szórtan, keverten (mixtim) feküdtek. HO I. 67., Reg. Arp. 3459. sz. Az egyes gazdaságok központját Miller hercegi földön a mansióval azonos értelemben használt curia jelölte. Uo. 3021. sz. 167. HO V 6. Hasonló adat 1274-ből a Pest megyei Oszlárról: Makkai László: A mezővárosi földhasználat kialakulásának kérdései. (A „telkes" és „kertes" földhasználat a XIII—XV. században.) Emlékkönyv Kelemen Lajos születésének nyolcvanadik évfordulójára. Kolozsvár, 1957. 473. — A legújabb régészeti összefoglalás elveti a honfoglaló magyarság félnomád életformáját valló elképzeléseket, a téli—nyári szállások rendszerét, s már a X. században állandó falvakról, a településhálózat kialakult alapjairól beszél. Ennek megfelelően a falvak mozgására utaló XI. századi törvénycikket nem az életmóddal, hanem az osztályharccal hozza kapcsolatba, kijelentvén, hogy a falvak népe az elvándorlással védekezett a szolgasorba való lesüllyesztés ellen. Mesterházy Károly: Nemzetségi szervezet és az osztályviszonyok kialakulása a honfoglaló magyarságnál, (továbbiakban: Nemzetségi szervezet) Bp. 1980. 23—31. Tekintettel arra, hogy a sajátos agrotechnika, a talajváltó rendszer a XIII. században is produkál mozgó — nem szilárd — településeket, a falvak X. századi állandósága erősen vitatható. 168. Erdélyi László: Az elsőállami egyenes adó elmélete Kolozsvár, 1912. 33., Uő: A társadalmi osztályok Szent István államában s a Békefi-emlékkönyv. Történeti Szemle 2 (1913), 330, 345—346. és 352., Tagányi Károly: Válasz dr. Erdélyi László megjegyzéseire. Történeti Szemle 3 (1914), 450., Erdélyi László: Arpádkori társadalomtörténetünk legkritikusabb kérdései. Bp. 1915. (különlenyomat) 77—83. és 89., Tagányi Károly: Felelet dr. Erdélyi Lászlónak „Arpádkori Társadalomtörténetünk Legkritikusabb Kérdései"-re. Történeti Szemle 5 (1916), 546—547., Erdélyi László: A tizenkét legkritikusabb kérdés. (Arpádkori társadalomtörténetünk legkritikusabb kérdései c. könyvem bírálatához.) Kolozsvár, 1917. 12— 14. és 80., Tagányi Károly: Vázlatok a régibb Árpádkor társadalomtörténetéből. Társadalomtudomány 2 (1922) 221—222., Lederer Emma: A feudalizmus kialakulása Magyarországon. Bp. 1959. 57., Bolla: Közszabadság, 25—26. és Uő: A közszabadság lehanyatlása, 16—22 169. A költözési feltételek sorában említett debitis persolutis értelmezéséhez maga a bogdáni kiváltságlevél nyújt segítséget azzal, hogy még két ízben használja a debitum többes számú alakját. Ennek alapján megállapítható, hogy a többes számú débita a különféle járadékok — ebben az esetben terragium, pénzben kifejezett munera és descensus — összefoglaló neve. Ehhez hasonlóan Kövi kiváltságlevelében a débita a terragium, a hadakozópénz, a munera és a tized együttes megjelölésére szolgált. AÛO IV. 32. Másutt pénzadó, munera és collecta az értelme. AÛO XII. 272—273. 170. RMA 521. 171. AÛO IV. 32. 172 AÛO XII. 273. Item, sicut qui clara luce uenerunt, sic clara luce, venditis bonis suis et solutis omnibus debitis suis, accepta licencia a uillico et suis conciuibus, liberam recedendi habeat facultatem. 173. CD V/2 591. 174. Solymosi: Jobbágyköltözés, 25—29. A határozat szövege: Décréta regni Hungáriáé. (Gesetze und Verordnungen Ungarns) 1301 —1457. Collectionefn Francisci Döry additamentis auxerunt, commentariis notisque illustraverunt Georgius Bonis, Vera Bácskai. Bp. 1976. 394. 175. Bolla—Horváth: Faluközösség, 20— 21. — A választott és a földesúrnak jóváhagyásra bemutatott bírót kihágásai miatt csak a földesúr tudtával lehetett elmozdítani tisztségéből. RMA 470. 176. CD V/l. 177., RMA 544., CD V/2. 591. Hasonlóképpen korlátozás nélküli bíróválasztási jogról tájékoztat ör kiváltságlevele: DF 258684. Ugyanilyen joguk volt a győri várhoz tartozó királyi szőlőműveseknek, a kiváltságolt liptói és turóci királyi népeknek. HO III. 5., AÛO II. 281. 177. Keresztúr: RMA 470., Komár: RMA 504. (évenkénti választással), Füzítő: PRT II. 325. (budai mintára), Csút: MES I. 509— 510. Vö. a 175. jegyzettel. 178. RMA 520—522, AÜO XII. 273. Be rény, Németi és Sárd kiváltságlevele sem említ bíró választási jogot. AÛO XI. 532— 533., MES II. 313—314., ZW I. 198. Bolchardus ispán és Sárd hospesei esetében
