Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Hospeskiváltság

álltak. Az utóbbiak esetében a belsőség és a tartozékok viszonya, térbeli elhelyezkedése többféle lehetett. Előfordult, hogy a tartozékok közvetlenül a belsőséghez kapcsolódtak, azzal egyetlen nagy egységet alkottak. Máskor — s ez volt a gyakoribb — elkülönültek a belteiektöl, s a határban szórtan helyezkedtek el. Ritkábban a tartozékok egy része közvetlenül csatlakozott a belsőséghez, másik része pedig a határban foglalt helyet. Milyenek lehettek a telkek Bogdánban? Egyformák, miként adójuk is azonos volt. A gazdaságok központját képező mansiók vagy beltelkek nagysága egy hold körül lehetett.

164 A mansiók birtokosai egyenlően részesedtek a település határából, akárcsak a XIII. század elején a bakonybéli apátság Szűz (Scis) nevű falujának lakói a határbeli szántóból, rétből és erdőből.

165 A gazdaságok nagysága, a tartozékok elhelyezkedése hasonló lehetett, mint a Somogy megyei Csepelen, ahol hercegi népek éltek. Itt 1276-ban 35 hold szántót számítottak egy gazdasághoz, melyhez két helyen négy kaszás rét, továbbá 4 hold erdő és szőlő tartozott. A szántó más gazdaságok földjével elegyesen, keverten (mixtim) feküdt, vagyis több parcellára oszlott.

166 A beltelkekhez tartozó szántóföld- és rétparcellák Bogdánban is a határban szórtan, dűlők szerinti tagolásban helyezkedhettek el. A parcellák helyét a birtokviszonyokban bekövetkezett változás (például csere) vagy a határ periodikus újrafelosztása módosíthatta. A beltelkek helye azonban állandó volt, a beltelkek adott rendje utcát alkotott szemben a Zala megyei Kapolccsal, amely a XIII. század elején még nem volt szilárd település. A házak és ezzel együtt a falu helye változott, a királyi, hercegi népek és a pannonhalmi apátság jobbágyai a művelésben kimerült határrészről házaikkal az újonnan feltört terület közelébe költöztek.

167 Forrásanyag híján nem tudjuk, hogy a kiváltságolás mennyiben járult hozzá Bogdán helységben a telekrendszer kialakulásához, a település megszilárdulásához. Az azonban nem kétséges, hogy a mansiók egységes megadóztatása és ezzel összefüggésben a telkek feltehető kimérése vagy legalább felmérése, korrekciója révén — valószínűleg az addigi fejlődés betetőzéseként — biztosította a település és a telekrendszer megszilárdulását. Maga az adó az egyszerű árutermelést, a termelt javak egy részének piaci értékesítését feltételező pénzjáradék pedig nemcsak a bogdáni hercegi népek korábbi adózási viszonyaihoz, hanem az egykorú kiváltságlevelek jelentős hányadához képest is kedvezőbb helyzetet teremtett a település lakói számára. Az előnyös adózási feltételek mellett a kiváltságlevél a bogdániak költözési jogát is rögzítette. A hercegi népeknek a szolga rendű földesúri szolgálónépekhez hasonlóan nem volt költözési joguk, a felkutatás és a