Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Magyar Eszter: A királyi erdőkezelés kiváltságolt népcsoportjainak továbbélése a bakonyi erdöispánság területén

forint adót fizetett. Heym leszármazottai közül László utódai a szomszédos Csepelen is birtokot szereztek, két nemesi telket. 1384-ben még Csepeli nemesek néven birtokosok voltak ugyanitt, két kőházuk a falusi jobbágyok házainak a sorában helyezkedett el.

46 Valószínűleg leszármazottaik szerepeltek 1488-ban egytelkes nemesekként és fizettek 3 forint adót. A csepeli nemesek tehát nem tekinthetők az 1322-ben és 1328-ban kiváltságot kapott királyi vadászok leszármazottainak, hiszen közülük még ezt megelőzően kiemelkedtek. Csepel egyébként a vázsonyi vár tartozékaként kisnemesek által is lakott jobbágyfaluvá süllyedt a 15. század közepére, az itt lakók királyi kiváltságolt vadász jogállásukat időközben elvesztették.

47 Csepel helyét a kiváltságolt vadászfalvak sorában valamikor még a 14. század második felében a korábban nem említett Horhi foglalta el. I. Károly 1328-as oklevelének 1346-ban történt megerősítésében még Csepel szerepelt, 1398-ban már Horhi volt a harmadik kiváltságolt vadászfalu.

48 A cserét feltehetően Csepel magánföldesúri kézre kerülése okozta. Horhiban is élt még 1380-ban kisnemes,

49 míg 1488-ban már nem írtak össze ilyet a faluban, amely Németivel együtt a jobbágyok sorában fizetett adőt. Horhit a 16. század elején már csak prédiumként említették.

50 A kiváltságolt királyi vadászok közé tartozott a király jobbágyának említett Kozma 1349-ben Szentgálon, valamint János fia Gergely Németiben 1351-ben, akik a nádori megyegyűlésen keresték igazukat.'

1 A vadászok királyi jobbágyok voltak, akik nem érték el a kisnemesek társadalmi állását. 1495-ben az Ernuszt-féle számadáskönyv bejegyzése szintén megmutatja a királyi vadászfalvak más jobbágyokétól megkülönböztetett helyzetét, Szentgál, Németi és az utóbbival együtt kezelt Horhi adóját a jobbágyoktól elkülönítve, de nem az egytelkes nemesek között sorolták fel.

52 Szabadságukat és társadalmi állásukat a 15. században is veszély fenyegette, a szomszédos Essegvár urai, akik a bakonyi ispán címet is viselték egyidőben, igényt tartottak a falvakra, és 1505-ben tiltakoztak az ellen, hogy II. Ulászló a vázsonyi várúrnak, Horvát Márknak elidegenítse ezeket.

53 Még nehezebb helyzetbe kerültek a királyi vadászok a 16. század elején akkor, amikor a kincstár Devecseri Choron Andrásnak elzálogosította a falvakat, aki — mint 1549-ben történt visszaváltásuk idején panaszolták — vadászszolgálataikat nem igényelve valóban jobbágyként bánt velük.

54 Ugyanakkor Choron nem volt olyan hatalmas földesúr, mint a Batthyányiak, akikkel szemben a vasi örök véglegesen elvesztették szabadságukat, kiváltság olt határőr állásukat.