Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Hospeskiváltság

100. A XIII. századi adatok zöme királyi adományozásról szól. Különösen IV. László jutalmazta egyházi és világi híveit az egyre csökkenő hercegi birtokállományból. A már említett béri, biliegei, csepeli, íajszi, küngösi és veszprémi hercegi földek mellett ö adományozta el a Fejér megyei Csőszt (HO I. 66—68., Győri történelmi és régészeti füzetek. III. Győr, 1865. 112—114. Vö. CD VII/2. 54—57.) és a vele szomszédos Purgat földet, vagyis Polgárdit (Reg. Arp. 2776. sz. A kiadó — Uo. 502. — hibás lokalizálásával szemben lásd Karácsonyi: Magyar nemzetségek I. 285. Vö. CD VII/2. 56.), a Veszprém megye keleti határán fekvő Millert, (Millárt vagy Mellárt), továbbá a Tolna megyei Husztot (lásd a 102. és a 105. jegyzetet). — Meglehetősen ritka, hogy herceg kifejezetten hercegi birtokot idegenít el. István ifjabb király és erdélyi herceg, IV Béla előszülött fia 1267-ben András ispán fiainak adta a Heves megyei Fancsalt, melynek harmada a hercegséghez tartozott. Reg. Arp. 1864. sz. lokalizálására lásd a 35. jegyzetet. Béla herceg, IV. Béla kisebbik fia 1269-ben a hercegségéhez tartozó Bars megyei Orosz falut apjának (MES I. 562.), míg a Baranya megyei Beszen (Albeszen) hercegi földet ,,ab omnibus condicionalibus ducatus nostri" felmenve a Kán-nemzetség egy tagjának adományozta. Beszenről szóló adomány levelét anyja, Mária királyné ugyanabban az évben erősítette meg. DL 686. = CD IV/3. 399—401. Vö. Györ//y: Történeti földrajz I. 284. E két utóbbi helyen Béla herceg oklevele 1266- ban, a királynéé pedig 1267-ben, az eredetiben viszont az előbbi 1269-ben, Béla hercegségének első évében, míg az utóbbi 1267- ben keletkezett. Mivel Béla herceg 1268- ban vette át a szlavón hercegség tényleges kormányzatát, s 1269-ben bekövetkezett haláláig valamennyi oklevelét hercegsége első évében adta ki {Pauler: Árpádok II. 274—275, 539.), az eredeti oklevélben szereplő 1269-es évszám helyes. Ilyenformán a királynéi átírás 1267-es kelte téves, a megerősítésre valójában még a herceg életében, azaz 1269-ben került sor. — Erzsébet királyné, IV. László felesége 1280-ban a Pest megye Nemus hercegi föld lakóit, majd pejdig valószínűleg ura 1290-ben bekövetkezett halála után, mindenesetre III. András hasonló tárgyú 1294. április 22-i oklevelének kiadása előtt, a Veszprém megyei Fajszon levő hercegi földet adományozta el. DF 200050. = Veszprémi püspökség levéltára, Fájsz 1. 101. Reg. Arp. 2556. sz. A kiadó (Uo. 446. lap) tévesen Komárom megyébe helyezi Biliegét, holott az Igmánd-nemzetség némi megszakítással 1233 óta a Veszprém megyei Biliegén volt birtokos. HO IV. 14—19., A zichi és vásonkeői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára, (továbbiakban: Zichy okmánytár) Codex diplomaticus domus senioris comitum Zichy de Zieh et Vasonkeő. I. Szerk.: Nagy Imre, Nagy Iván és Véghely Dezső. Pesten, 1871. 23—25. 102. Szaöó Dénes: Dömösi adománylevél, 131. Az apátság huszti birtokának azonosítására lásd Uő: Vízrajz, 12. Szabó Dénes természetesen nem hasznosíthatta a királyi szolgálónépek Nyilas (Nylas), továbbá á hercegség- és a királyi tárnokok Huszt (Huzt) nevű földjének eladományozásáról szóló 1290. évi oklevelet, mert kiadásaiból — CD V/3. 488., Magyar Történelmi Tár 2 (1855), 176., AÛO IV. 352. — éppen a Huszt helynév hiányzik. A hiányzó helynevet Borsa Iván 1961-ben az eredeti oklevél: Veszprém megyei Levéltár, Veszprémi káptalan hiteleshelyi levéltára, Instr. Regn. N 212. (Tsz. 180.) alapján közölte, de sem Nyilast, sem Husztot nem lokalizálta: Reg. Arp. 3564. sz. Mivel e két ritka helynév együtt és egymás közelében csak Tolna megye északnyugati szélén található (Csánki III. 430, 444.), az 1290. évi oklevélben szereplő Huszt a dömösi összeírásból és későbbi adatokból jól ismert Tolna megyei Husztra vonatkozik. Nyilas lakóinak latin neve az 1290. évi oklevélben rövidített formában fordul elő. A rövidítést többféleképpen oldották föl. Az eredeti oklevél mellett őrzött XVIII. századi másolat tévesen kereszthordozóknak (cruciferi) tartja Nyilas lakóit. Fejér az oklevél kiadásakor nyilván erre a másolatra támaszkodott, mert szintén cruciferi-t közölt, de kételyeit jelezve, zárójelben kutyapecérként (caniferi) jelölte meg ezeket a királyi szolgálónépeket. Ezzel szemben Wenzel mindkét kiadásában pajzshordók (scutiferi) szerepelnek, míg Borsa szerint oltárhordozók (sanctiferi) laktak Nyilason. A két utóbbi megoldás közül Wenzelé is elfogadható, sőt talán jobb a másiknál: talán inkább pajzshordók laktak Nyilason, mert ehhez a foglalkozáshoz jól kapcsolódik lakóhelyük Nyilas elnevezése. — A korai hercegi birtoklást Biliegén az bizonyítja, hogy Kálmán halicsi király és szlavón herceg 1233-ban a bakonyi királyi népekkel együtt Igmánd nembeli Andrással pereskedett Ség, azaz Bánd, Biliege és Vázsony hátárai miatt. HO IV. 14. Ennek, alapján az 1274-ben említett biliegei hercegi föld (Reg. Arp. 2556. sz.) legalább Kálmán herceg birtoklásáig vezethető vissza. 103. HO V. 17., AÛO IV. 53., Gutheil: Árpád-kori Veszprém, 113, 204, 230. A veszprémi vár alatti Úrkút idevonása (Uo.