Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Magyar Eszter: A királyi erdőkezelés kiváltságolt népcsoportjainak továbbélése a bakonyi erdöispánság területén

cseszneki és hölgykői várnagyok viselték, akik a királyi magánuradalom maradványának a vezetői lettek.

34 Az itt élő volt királyi szolgálónépeket az 1328-ban kibocsátott királyi oklevél mentette meg a jobbágysorba történő lesüllyedéstől, azáltal, hogy kijelentette, a király a vadászok szolgálataira igényt tart, szabadságukban megvédi őket, ezért nem engedi, hogy condicionárius földjeiket bárki elvegye (név szerint említve a Himfyeket, akik a falvakat 1319-ben már mint sajátjukat kezelték), és azt kívánja, hogy valamennyi bakonyi királyi vadász a három kiváltságot nyert faluban, Szentgálon, Németiben és Csepelen lakjon.

35 Jellemző, hogy ebben az időszakban történt meg a más jellegű királyi szolgálatot teljesítő népcsoportnak, a nyugati határ mentén élő őröknek is az „átmentése" azáltal, hogy királyi parancslevéllel összegyűjtötték és Felsőőrön egy településbe tömörítették őket.

36 A három kiváltságolt királyi vadászfalu a cseszneki királyi várbirtok tartozékát alkotta. Vadászati teendőikről a források ebből az időszakból nem árulnak el közelebbieket, az azonban bizonyos, hogy a korábbi erdöőrök feladatát ök látták el, a két foglalkozási ág ekkor összekapcsolódott. A szentgáliak szedték be az ispáni jövedelmeket, védték a hegyeket és az erdőket a jogtalan legeltetésektől, favágásoktól, vadászattól.

37 A 14. és a 15. században a környékbeli egyházi és világi földesúri birtokban lévő jobbágyfalvak lakossága egyre szélesebb erdöhasználati jogokat nyert az uralkodóktól a Bakony erdőségeiben. Ügy látszik, hogy a megcsappant terjedelmű Bakonyerdő elvesztette erdőgazdálkodási, királyi magánuradalmi gazdasági jelentőségét, az uralkodó már csak a vadászat jogát tartotta fenn a maga számára. Még I. Lajostól kaptak erdőhasználati szabadságot a bakonybéli apátság népei, és 1384-ben Erzsébet királynő védte meg az apátság állatait, amelyeket az erdőőrök az erdőhasználati jogot el nem ismerve, mint tilosban legelő jószágot be akartak hajtani.

38 Az 1400-as évek elején erdőhasználati jogokat kaptak a Bakonyban az ajkai nemesek jobbágyai és a veszprémvölgyi apácák Padrag falvának lakói.

39 Az erdőispánság tisztviselői, a várnagy, az officialisai és maguk az erdőőrök nehezen viselték el a környékbelieknek mind szélesebb körben adományozott erdöhasználati jogokat, és ezek érvényesítését igyekeztek megakadályozni. 1456ban V. László maguknak a szentgáli királyi ,,condicionarius"-oknak és vadászoknak adta ki a parancslevelet arról, hogy az erdőhasználati királyi kiváltságleveleket tartassák tiszteletben.

40 Az erdőhasználati kiváltságok a száraz és hibás fák tűzifaként történő felhasználására, a szükséges épületfák kitermelésére, és a megadományozottak saját állatállományának a legeltetésére és makkoltatására vonatkoztak, vadászati jogot azonban nem jelentettek. Nagy ritkán és al-