Mayer László (szerk.): Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2015/1 (Szombathely, 2015)

Gál József: A szombathelyi „hadizene”- A város 1. világháború és Tanácsköztársaság alatti zenei krónikája - 1. rész

a 90. gyalogezred fúvósaival egészítették ki a rendezők. (A gyalogezred fúvósairól az ünnep beszámolója nem tett említést, csak az előzetes híradás.) A szólókat Markovits Gyuláné mellett Mihályi Ernő és Morris Salamon énekelte. Mihályi Ernő egyúttal a betanító karmester szerepére is vállalkozott .79 A koncert november 13-án és 14-én hangzott el. A női kar hamar „együtt” is volt, ám a férfiaké és a zenekar annál nehezebben „állt össze,” hiszen a zenészek zöme katonáskodott és a sok zenészt igénylő alkotás sok-sok próbáját sem lehe­tett könnyű megszervezni. 2 hónapig tartott a betanulás. A műsorban Markovits Gyuláné emelkedett ki Vanne szerepében. Gyönyörű hangja már az „előjátékban a legnagyobb zenei élvezetet ígérte, de még ezt is túlszárnyalta egyik helyen a re­mekül cizellált trillával”80 - állapította meg a beszámoló. Méltó partnere Morris Salamon, akinek kellemes baritonja különösen szépen érvényesült a vidám szántást dicsérő áriában. Mihályi Ernő Lukács tenor szere­pét énekelte. A zenekar - a nehézségek ellenére is - szép munkát mutatott. Az énekkar jobb volt a zenészeknél. Az előadást a nem Szombathelyen élő Mihályi tanította be Katona Józseffel és Bodányi Ödönnel együtt. Mihályi nemcsak énekesként tűnt ki, hanem betanítóként és rendezőként is sokat tett azért, hogy két egymás­hoz nem szokott kart közel hozza egymáshoz. Mihályi sok helyen teljesen eredeti, egyéni felfogást érvényesített az előadásban.” Az eredeti felfogásról nem szól a méltatás. ,Mások kifogásolnák - írta a méltató -, mi úgy találjuk előnyére vált az előadásnak. ”81 Az oratórium előadásában közreműködött Csikor Elemér is, akinek művészi játéka azt változatosabbá tette. A klasszikus zene mellett kelle­mes ellentétként hatott egy modem „exotikus zene” előadása.88 A Szombathelyi Újság szerint a jól sikerült koncert azt bizonyította, hogy a helyi erőket kell moz­gósítani, nem idegen művészeket hozni, akik elviszik a pénzt és még konkurenci­át is támasztanak a helyieknek.88 1916 A sebesültek és halottak számának növekedése miatt az év közepére fokozato­san elhagyta a napilap az áldozatok névsorának közlését, olvasni lehetett viszont a kitüntetettekét. A férfiak behívása ebben az esztendőben is folytatódott, az érettségi vizsgákat sem tartották meg.84 Nem maradt el viszont a legkülönbözőbb termékek - bab, borsó, lucematermésűek85 - zár alá vétele. Erre a sorsa jutott az aszaltszilva és a szilvalekvár is.86 Hadicélokra vették igénybe az épületeken lévő réztárgyakat,87 a fürdőkályhák „rézbő/ való víztartó hengereit'".88 Korlátozták a cser - tölgy- és fenyőkéreg - és gubacs forgalomba hozatalát,89 a hús és zsírfogyasztást.90 Igaz, jó hímek szánták a Vasvármegye szerkesztői a zsír és sertéshús árának maximá­lását. Január első napjaiban életbe lépett a kenyéijegy.91 1000 hadiárváról adott hírt a vármegyei lap,98 ezért (is) a nyár folyamán a gyermekvédelem is a hivata­los szervek fontos feladatai közé került.93 A katonáknak februárban tollvánkost kértek a lakosságtól,94 a „fagytól védő szalmacipőkkel való ellátásáról” hozott rendelkezést a Belügyminisztérium.95 Helyi hírek szerint csaltak a hadifoglyok 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom