Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 2013/2 (Szombathely, 2013)
ADATTÁR - Gál József: Szombathely zenéje. – Szólisták koncertjei a 19. század második felében. 2. rész
termeiben. ”132 Minden műsorszám nagy sikert aratott. A nyitószám Éhen Gyula felolvasása volt, aki az idealizmusról csevegett. Markovits Gyuláné Csendes Emilia ekkor is operaáriákat énekelt. A Windsori víg nők nagyáriája és Mayer- Halmud Varázsitala „leírhatatlanul nagy hatású volt.”1™ Megismételtették.134 A zeneszámokat a dalárda tisztségviselői mutatták be. A Lohengrin és a Bajazzok átiratait előadó triót, Knebel Jenőt (hegedű), Kreutterer Antalt (harmonium) és Schönwald Lipótot (zongora) a közönség többször is visszatapsolta. A prózát ezúttal Gabányi Árpád Hypnotizmus című jelenete képviselte, amelyet Nagy Lulu és a gyermekvédelemben is tevékenykedő Jánossy Gábor nagy hatással mutatott be. Pesti vendége is volt a műsornak a kiváló zongorakísérőként is jól ismert Tamay Alajos személyében. (Az előző esztendőben Komáromv Mariskát kísérte.) Most egyedül érkezett. Moszkowszki két művét a Gitarre és a Keringő címűeket zongoráz- ta Schütz átiratában. A jeles művész „a legnehezebb darabokat is játszi könnyedséggel produkálja. ”185 Talán a művészi élmény, talán valami más annyira meghatotta az ifjúságot - íila a tudósító - hogy a tánc ezúttal csak nehezen indult meg.136 1899. április 6-án a városi színházban lépett föl egy olasz társulat dón Lorenzo Perosi La Risurezione di Lasarro című oratóriumát adta elő. Az oratórium szövege János evangéliumának 14. fejezete. A mű négy szólistára: az evangélistára, Krisztusra, Mártára és Máriára íródott. A beszámoló az oratóriumnak csak a bevezető részét dicséri, amely „zenei finomságokkal van megírva, ügyesen tarkítva egyes kiemelkedő melodikus részletekkel. ”137 A karmester, aki egyúttal a zongorakíséretet is ellátta igyekezett elfogadhatóvá tenni az előadást. A szólistákról azonban lesújtó a kritikus véleménye. A Márta szólamát éneklő énekesnő szerinte „gyönge konkurense lehetett az olasz utcai énekesnőknek. ”138 így összegezte elmarasztaló benyomását a kritikus az előadásról: „A szereplőkről talán csak azért érdemes említést tennünk, hogy némi elégtételt vegyünk magunknak ajóizlésen elkövetett botrányos sértéséit.”139 1899-ben a dalárda szólistáival koncertezett, s mellette még egy kaszinó estélyen kapott szerepet a zene. A november 21 -ei hangverseny „sztár” vendége Ábrányi Emil a korszak kedvelt költője és felesége Wein Margit operaénekesnő. A műsor első három számát, a Faustból az ékszeráriát, Delibestől egy keringőt és Massenettől egv dalt énekelt. „Kicsiny ember vagyok én ahhoz - szerénykedett a kritikus - hogy kritikát gyakoroljak az ő fenomenális művészete előtt, s csak a hatását próbálom megírni. Hogy lett egyszerre mélyebb csend, mint ragyogtak a szemek és élvezett az a tengernyi ember. Ezt megnézni. A valódi művészetnek nagy és minden fogékony lélekre való hatása látszott meg a közönségen.”1110 Befejezésül énekelt még néhány édes, bús magyar dalt és ráadást is adott. Ábrányi verseiből saját maga is elmondott néhányat, akit a közönség áhí- tatosan hallgatott. Nagy sikere volt a Mi a haza? című versének, amelyből Horváth Ákos szép melodrámát alkotott. A verset Markó István zongora- és kóruskísérettel adta elő. Befejezésül Verdi Álarcosbáljából a nagy tenoráriát ifj. Czifrák Muki a helyi közönség dédelgetett kedvence énekelte. A rendezés Gyöngyösy és Horváth Ákos munkája volt.141 64
