Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2007. (Szombathely, 2007)

1. szám - ADATTÁR - Söptei Imre: „Torma az orruk alá!" - Egy vidéki élclap, 1882-1892 - 1. rész

SÖPTEI IMRE „TORMA AZ ORRUK ALÁ!" - EGY VIDÉKI ÉLCLAP, 1882-1992 1. RÉSZ A magyarországi, humorosnak szánt, de legtöbbször véresen komoly dolgokat nevetségessé tevő, ugyanakkor más - esetlegesen t'ij vagy éppen teljesen ósdi - eszméket, éppen a vidám körítésnek köszönhetően, szép lassan elfogadtató lapok története külön értekezéseket érdemel. Az országos folyóiratokkal kapcsolatban e munkába már példamutató módon belekezdett Buzinkay Géza, aki írásaiban elsősorban e lapok politikai-közéleti szerepét emelte ki, de nem felejtve azok esetleges esztétikai vonulatát sem.

1 Nem is csoda, hiszen Jókai Mór (Kakas Márton) irodalmi vénájáról nem kell külön szót ejteni, de Jankó János és grafikus társai is nemcsak közéleti érzékenységükről tettek tanúbizonyságot a Borsszem Jankó, a Bolond Istók és egyéb „humorisztikus" lapok oldalain, hanem karikatúráik helyenként szinte művészi fokot értek el. Ezekhez viszonyítva kellene egy vidéki élclap történeti értékét meghatározni, ráadásul íígy, hogy a folyóirat - közel sem teljes számú - példányain túl, csak szűken áll rendelkezésre a megjelentetés körülményeire vonatkozó használható adat, és azok mennyiségét is csak hosszas munkával lehet alig elfogadható szintre hozni. Mégis, a soha be nem fejezhető kutatás mellett is érdemes és kell is felhívni a figyelmet erre az eddig egyáltalán nem értékelt forrásra, mivel helytörténeti értéke szinte felbecsülhetetlen. VAS VÁRMEGYEI ÉLCLAPOK: ELŐZMÉNYEK - KÍSÉRLETEK A fővárosi élclapokhoz hasonlóan, Vas vármegyében is elsősorban a relatíve nagy ütemben - sokaknak túlságosan is gyorsan - zajló urbanizáció volt az alapja a humorisztikus lapok megjelenésének és viszonylagos sikerének. A többféleképpen értelmezhetően is vidékinek nevezhető lakosság egyrészt bekerülvén a város szívóhatásába - sőt oda akár be is költözve - találkozott a számára furcsa szokásokkal, hihetetlenek tűnő eseményekkel, a felgyorsult életmóddal. Ezzel egy időben a városi lakosok is szinte ugyanezekkel a problémákkal szembesültek, azzal kiegészítve, hogy a polgár egyszer csak azt vette észre, városkájában mennyivel többen lettek körülötte, főként olyanok, akiket nem ismert és már esetleg esélye sem lehetett rá, hogy megismerhesse őket. Ugyanakkor szinte párhuzamosan kellett elviselni a kiegyezés utáni intenzív polgári átalakulással kapcsolatos, kinek-kinek pozitív vagy negatív változásokat és a 19. század végén megjelenő modernizmus szellemi és tárgyiasult formáit. 47