Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2007. (Szombathely, 2007)

2. szám - ADATTÁR - Söptei Imre: „Torma az orruk alá!" - Egy vidéki élclap, 1882-1892 - 2. rész

HELYTÖRTÉNETI JELENTŐSÉG - ARCKÉPEK, ÉLETUTAK Az eddig leírtakban több olyan elemre is felhívtuk a figyelmet, amelyek a helytörténeti kutatás során plusz információt adhatnak - a szerkesztő és a szerzők erős elfogultsága, de az olvasók többsége lávánságának okán is - főleg a Szombathely története iránt érdeldődőknek, de érdekességeket, mondhatnánk kulisszatitkokat árulnak el más vidéki települései-erői is. A szembenállás okán említettük már a kőszegi adatok sokaságát, de kiemelten foglalkoztak Körmenddel és Kiscellel is. Az eddig már többször szóba került, de még csak éppen hogy érintőlegesen említett portrékat tartjuk a legfontosabb helytörténeti jelentőségű adathordozóknak. Ezek, kisebb szünetekkel, de folyamatosan jelentek meg a Torma fennállásának idején. Sokrétűek voltak abban az értelemben, hogy bekerültek nemzetközileg ismert politikusok: Ferenc Ferdinánd főherceg,

71 Jenő főherceg,

72 a szerb uralkodói pár,

73 a bajor királyi herceg,

7

* olyan országos jelentőségű személyek, mint Szilágyi Dezső igazságügyi,

75 Baross Gábor kereskedelmi és közlekedési miniszter,

70 akik közül kiemelhetők a Vas megyei kötődésíi politikusok Széli Kálmán,

77 Hollán Ernő

78 vagy Pázmándy Dénes.

79 Legnagyobb számban persze a helyi politikában, társadalmi és tudományos életben részt vevők arcképét közölték. Főispánok: Ernuszt Kelemen,

80 Radó Kálmán

81 vagy a szomszédos Zalából Svastics Benő;

88 főjegyzők: Károlyi Antal (vármegyei),

83 Brenner Tóbiás (szombathelyi);

84 polgármesterek: Varasdy Károly,

85 Szabó Emő

8() (Szombathely), Fügh Károly

87 (Kőszeg). Hosszasan lehetne még sorolni a helyben birtokos főnemeseket, az országgyűlési és helyi képviselőket, hivatalnokokat, ügyvédeket, bírókat, MAV-álloniásfőnököket, egyházi személyeket, egyesületi vezetőket, magánszemélyeket stb. A képek mellett többnyire rövid életrajzi összefoglalót is elhelyeztek, amelyek azonban erős kritikával kezelendők, mivel főleg a szép és - az éppen uralkodó politikai kurzusnak megfelelő - pozitív eseményeket emelték ki a pályaképekből, a nemkívánatos előéleti adatok gyakran felejtődtek el, maradtak homályban. A VÉG - BEFEJEZÉS BIZONYTALANSÁGBAN EITŐI szinte semmit nem tudunk! A fennmaradt utolsó lapszám egyetlen adatot nem hoz azzal kapcsolatban, hogy megszűnőben lett volna a lap, ezért nem tudhatjuk biztosan, hogy az 1891. szeptember 20-án megjelent szám lett volna ténylegesen az utolsó. Lehetséges, hogy a szerkesztő betegségének elhatalmasodása volt a folytatás elmaradásának oka? Lehet, hogy szellemi vagy/és anyagi tartalékai merültek ki? Nem tudjuk a választ, az viszont biztos, hogy az utolsó évekre kissé kiüresedett a Torma, színvonala erősen visszaesett. Ekkoriban válla és szinte Messiásként jelezte elő Kún Samu, a gleichenbergi „betegtárs" Mikszáth Kálmán alkotó belépését a lajoba, egyúttal mintegy ezzel hitegetve híveit és előfizetőit. Ez sem valósult meg úgy, ahogy ő remélte és ekkorra szinte egyedül maradhatott az írásban és a szerkesztésben. Ahogy korábban említettük képeiben, karikatúráiban sem tudott már megújulni a lap. A humorosan tálalható témák is megfogyatkoztak. Az országos és helyi politikai élet is valamelyes nyugvópontra jutott, a kormány élén Tisza Kálmánt követő Sza44