Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2006. (Szombathely, 2006)

4. szám - KÖNYVESPOLC - Vigh Kálmán: Révész Tamás: Repülőtér az Alpokalján

Az újrakezdés nagyon nehéz volt. A trianoni béke limitálta a magyar hadse­reg létszámát, az államnak nem lehetett pilótaiskolája. Álnéven kellett folytatni a kiképzést, amely Szombathelyen 1923/1924-ben indult. 1926-ban két alka­lommal, a kormányzó fia, a később tragikus balesetben elhunyt Horthy István is résztvett a kiképzésben. Járt a reptéren - amelynek a képzési programja 1931­től a Ludovica keretein belül szerveződött - Almásy László, Zichy Nándor. Izgalmas fejezetet olvashatunk, hogy miként játszották ki - fegyverek el­rejtése, pilóták kirándulásra küldése - 1931-ben a francia ellenőrzést. 1938-ban már nagyon érződött a háború szele. A győri program elindítot­ta a katonai fejlesztéseket, az I. bécsi döntés után a harci alakulatokat kelet felé irányították. Térségünk 1941-ben került újra a politikai, katonai gondol­kodás előterébe. A németbarát kormány március 27-ei megdöntése után, a németek háborúra készülnek Jugoszlávia ellen, amely katonai konfliktusban Magyarországra is mint szövetségesre számítanak. Magyarországon április 4­én rendelték el a katonai mozgósítást. A könyv adatokat közöl az április 7-ei jugoszláv légitámadásról, amely Rátótot, Alsószölnököt és Szentgotthárdot si'ilytotta. A fejezet utolsó oldalai a város bombázásáig mutatják be az eseményeket, március 29-ig, mikor a szovjet csapatok megszállták a repteret. Nagyon érdekfeszítő a reptér parancsnokait bemutató rész. 10 élettörténet - Oswald Róbert százados, Eduard Rzemenowsky, vitéz Trautenegg százados, Franz Blicharski százados, Frank Viktor kapitány, vitéz Háry László vezérőr­nagy, Albrecht Alfréd ezredes, vitéz Kenése Waldemár tábornok, vitéz Orosz Béla ezredes, Torontály Imre ezredes, Fejes István főtörzsőrmester - elevenedik meg előttünk. Olvashatunk kalandos életrajzot, amely idegi feszültséggel zárul. Edward Rzemenowsky az 1. világháború ismert frontjain harcolt: Premysl, Gorlice (1915), akárcsak Franz Blicharsi: Chohn, Komarov (1914). Frank Viktor későb­bi sorsáról keveset tudunk, de annyi bizonyos, hogy 1919-ben még Szombathe­lyen tartózkodott, szerzőnk két fedezetlen számlát talált vele kapcsolatban ezen évből. Háry Lászlót koholt vádak alapján elítélték, Albrecht Alfrédot kitelepítet­ték. A székely hadosztályban is harcolt, majd az első királypuccsban szerepet vál­laló Orosz Bélát a népbíróság elé állították, de társai kiállása után felmentették. Torontály Imrét B-listázták, visszavonult, csincsilla és baromfitenyész­téssel foglalkozott. Jelentős katonai karriert csak Fejes István futott be, aki a 2. világháborúban 310 bevetésben vett részt. A már idézett Farády- és Pajor-hagyaték képezi az alapját a könyv utolsó fejezetének, amelyben a Don-kanyart is megjárt „Boszorkány század" törté­netét ismerhetjük meg. A tudományos alapossággal, részletességgel megírt mű egy szépreményű ifjú kutató első komoly munkája. Az „első" megjelölés reményeinket fejezi ki, hogy találkozunk még Révész Tamás nevével, akár e témáját folytatva, akár a hadtörténet más kérdéseit feldolgozva új eredményekkel járul hozzá a történelem, a múlt hiteles megismeréséhez. VIGH KÁLMÁN 89

Next

/
Oldalképek
Tartalom