Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2006. (Szombathely, 2006)

4. szám - KÖNYVESPOLC - Sági Ferenc: Balogh Jánosné Horváth Terézia: A pünkösdi király Csepregen és Jókainál

Esztergom, Buda és Tokaj környékén lezajlott pünkösdikirály-futtatások forrásait tárja elénk a szerző. A második fejezetben az 1847. évi tagosítás után megszűnt csepregi szokást rekonstruálja és elemzi Balogh Jánosné Horváth Terézia. Az előkészületektől (beleértve az előző évi pünkösdi király elővezetését és a versenyre történő jelentkezést is), a határba - a futtató gyöpre - történő kivonuláson és a pályán történő elhelyezkedésen keresztül jutunk el a versenyig. Majd a visszavonulás a mezővárosba és a pünkösdi király jutalmának ismertetése következik. A szokáshoz adománygyűjtés is kapcsolódott, végül táncmulatság zárta az eseményeket. E fejezetben ismerhetjük meg a versenyt pártoló földesurat, daruvári Jankovich Izidort és családját - a kutatás akkori állása szerint. (Azóta már újabb tanulmányt, s később talán könyvet is készít a szerző e családról.) Ezt követi az öt ismert nevű pünkösdi király és a zenekíséret bemutatása. Ezekből az alfejezetekből láthatjuk, hogy a különböző anyakönyvekből mennyi fontos ismeret tudható meg egy-egy emberről, illetve családjáról. Végül a népszokásnak a Farkas Sándor Egylet által történt felújításáról olvashatunk. A mű harmadik egysége taglalja a lóversennyel nyert pünkösdi királyságot Jókai Mór szépirodalmi műveiben. A nagy író először 1853-ban az Egy magyar nábob című regényébe építette be a pünkösdi király-választás szokását. Majd 1856-ban a Hogyan mulat a magyar nép piros pünkösd napján? című tárcájában lerövidítve és átdolgozva újra közölte a Vasárnapi Újságban. A tanulmánykötetben mindkét változat olvasható. Fried Istvánnak a Soproni Szemlében, 1971-ben közölt tanulmányában merült fel először, hogy Jókai leírása nagyon hasonlít az 1823. évi csepregi szokást 1824-ben bemutató Kultsár-féle fonásra. Szerzőnk a Jókai-regény 1893. évi kiadásának A „Magyar nábob" megköltése című előszavában bukkant rá arra, hogy az író az 1823. évi szokást bemutató újságcikket használta forrásul. Ezt követően a szemelvények összevetésével is igazolja a párhuzamokat Kultsár és Jókai leírásában. A záró fejezetben a lóversennyel nyert pünkösdi királyságot a népszokáskutatás oldaláról tekinti át a szerző. Megállapítja, hogy a kutatók zöme Jókai műveit tekintette a szokás egyetlen leírásának, s nem vizsgálták azok igazi forrását. A hivatkozásokból megismerhetjük a téma gazdag irodalmát is. A tudományosan-olvasmányosan megírt könyv nemcsak a kutatók, hanem a széles olvasóközönség, főleg a népszokások, a helytörténet és az irodalom barátai számára is fontos mű. SÁGI FERENC 86