Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2006. (Szombathely, 2006)

4. szám - KÖNYVESPOLC - Sági Ferenc: Balogh Jánosné Horváth Terézia: A pünkösdi király Csepregen és Jókainál

BALOGH JÁNOSNÉ HORVÁTH TERÉZIA: A PÜNKÖSDI KIRÁLY CSEPREGEN ÉS JÓKAINÁL Csepreg, 2005. 110

p., IX. tábl, ill. Csepreg neve első említésének 750., újra várossá nyilvánításának 10. évfordulójára a Farkas Sándor Egylet ismét egy tartalmas, hagyományőrző művel kedveskedett a lokálpatriótáknak, valamint a néprajzi és irodalmi érdeklődésíi közönségnek is. A mű olyan népszokást mutat be, melyet több mint egy évtizede az egylet felélesztésre érdemesnek tartott. 1994-től fogathajtó, majd megyei, később régiós pontszerző lóversenyekkel közösen megrendezve, ismét lófuttatással dől el a pünkösdi király választása a kisvárosban. A csepregi gyökerekkel rendelkező, etnográfiai és immár helytörténeti kutató már közölt forrásokat a Csepregi Promenádban, tanulmányokat a Vasi és a Soproni Szemlében a szokásról. A mostani kiadvány a már leírtak összegzett és alaposan kibővített változata. Egyúttal a sok munkában rövidebb-hosszabb tanulmányokkal jelenlevő szerző első csepregi témájú könyve. A kereszténység fő ünnepeihez, így a pünkösdhöz is népi hiedelmek és szokások sora kapcsolódott évszázadokon keresztül. Ezek egyike volt „az ügyességpróbákkal egybekötött pünkösdi királyválasztás". Ennek sajátos változata a lóversennyel nyert pünkösdi királyság. Bevezetőjében erre koncentrál a szerző. Már itt leszögezi, hogy a néprajzosok jelentős része a Jókai-átírásokat használta a téma kutatása során egyetlen hiteles forrásként. Pedig Jókai Mór az egyik csepregi leírás alapján, „bővítésekkel dolgozta föl költőien a pünkösdi király-témát". Az első fejezetben a lóversennyel nyert pünkösdi királyság hazai forrásait ismerhetjük meg. Először a Pilisen 1790-ben lejegyzett változat kerül bemutatásra. Majd az 1819 és 1846 közötti csepregi szokás 11, főleg korabeli újságcikkben történt leírását és a hozzájuk fűzött magyarázatokat olvashatjuk. (Más vidéken nem ismerünk ebből az időszakból forrást a mű témájáról.) Elsőként 1819-ben, a Prágában kiadott, németnyelvű Hesperus ismertette a pünkösd hétfő délután „Csepreg mezővárosban emberemlékezet óta" tartott lófuttatást. 1824-ben Kultsár István, egykori szombathelyi tanár mutatta be a Hasznos Mulatságok olvasóinak az eseményt. Máskor Jankovich Izidor, a település legnagyobb földesura, s a lófuttatás fő támogatója hívott nem csak vendégeket, hanem újságírót is a népünnepélyre. Az ő tollúkból kikerült leírások némi országos hírnevet is szereztek Csepregnek és földesurának. Végül Drinóczy Gyögy, csornai premontrei kanonok és jószágkormányzó Sopron vármegye hely- és népismereti adattárában is megtaláljuk a szokás leírását. A csepregi tudósítások után a 19. század közepén és második felében 85