Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2004. (Szombathely, 2004)

1. szám - KÖNYVESPOLC - Bariska István: Elisabeth Gmoser: Geschichte der Herrschaft Güns als kaiserliches Kammergut unter österreichischer Verwaltung, 1491-1647

ELISABETH GMOSER: GESCHICHTE DER HERRSCHAFT GÜNS ALS KAISERLICHES KAMMERGUT UNTER ÖSTERREICHISCHER VERWALTUNG, 1491-1647. (Eisensladt, 2002. 392 p. (Burgenländische Forschungen; 87.) Most arra kérem az olvasót, hogy higgyen nekem. Nem azért, mert nem szoktam igazat mondani. Dehogy. Éppen azért kérem, hogy figyeljenek egy kicsit. Mikszáth Kálmán jut eszembe. „Jókai Mór élete és kora" című műve. Csak ajánlani tudom mindenkinek. Ez az a könyv a top tízből, amelyet mindig elolvasok. A nagy író tisztelgése a zseni előtt. Az ember valósággal fürdik a könyvet olvasva. A szemlélete emel meg. Az az éleslátóan elismerő hang, ahogy Mikszáth korrajzában egyszer csak megjelenik Jókai és az életmű kivételessége. Pedig Mikszáth is tudott mindent az írásról és a korról is. Száz szónak is egy a vége. Elisabeth Gmoser könyvéről az jut eszembe, hogy erről úgy kellene írni, azzal a pozitív szemlélettel, mint Mikszáth tette Jókaival. Más nagyságrendről van szó az ő esetükben, de a hozzáállás példaszerűsége nekem követésre méltó. Nincs Magyarországon - de Ausztriában sem - még egy ember, aki annyit tudna Gmoser könyvének - „A kőszegi uradalom mint császári kamarai birtok története az osztrák igazgatás alatt, 1491-1647." - tárgyáról, mint e sorok írója. Harminc esztendő meglehetős következetességével, kiolthatatlan érdeklődésével bújtam éppen azt a korszakot és azt, amiről ez a könyv szól. Annak idején, 1981-ben adtam át Elisabeth Gmosemek kéziratos formában az első disszertációmat, amelyre persze most tisztes hivatkozást találni a fenti kiadványban. A szerző pedig akkor kezdett behatóan foglalkozni a kőszegi uradalom történetével. Ez viszont azt jelenti, hogy Eisabeth Gmoser is jó húsz esztendőt szánt az anyag feltárására és összefoglalására. Nem akármi. Bárki megteheti, ha akarja. Ha tud ennyi évet, energiát és felkészültséget áldozni rá. Csak gratulálni tudok a Landesarchiv Burgenland vezetőnek, hogy a híressé vált „Burgenländische Forschungen" („Burgenlandi Kutatások") című sorozatban ezt az opust adták ki. Nem mintha, az egykori Habsburg-zálogra került uradalmak históriájával minden rendben lenne. De nyomban tegyük hozzá: nem mintha a Nyugat-Magyarország 15-17. századi magyar történetírásával minden rendben lenne. Hogy Elisabeth Gmoser teljesítményét a maga méltó helyére lehessen tenni, az két bővített mondattal talán egyértelművé tehető. Az egyikben azt állítom, hogy az osztrák, ezen belül a burgenlandi tartományi történetírás többet tett a fent jelzett korszak feltárásához és közzétételére, mint a magyarok. A másikban pedig azt, hogy mi valójában átengedtük ezt a feladatotokat, vele a vonatkozó történeti problémák értelmezését is. 83