Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)

1. szám - MŰHELY - Hargitai József: Csonka Ernő művészetéről a róla megjelent díszkiadású album kapcsán

A fényképpel átellenben egy oldalon Básthy Tamás köszöntése olvasható. Puritán szóhasználattal „Előszó" a címe. Nemcsak a félévszázados emlékek, hanem a szív és az önzetlen, igazi barátság melege hevíti át ennek a szép írásműnek a sorait. Példaként akár tanítani is lehetne Básthy Tamás előszavát. Ot négysoros és egy hatsoros bekezdésre tagolódik a szöveg. A négysoros bekezdések egyetlen körmondatból állnak, de olyan hibátlan pontossággal, szabatosan gördül előre bennük a mondanivaló, mintha egyensúlyukat patikamérlegen adagolták volna. Ez az arányos szerkesztésben és választékos stílusban megírt Előszó méltó ehhez a reprezentatív szép könyvhöz és Csonka Ernőhöz. Pósfai János Csonka Ernőről szóló tanulmánya két részre osztható: 1. az életút; 2. a művészi pályakép. A szerző az 1. részhez bőséges szóbeli anyagot gyűjtött össze főszereplőjétől, magától a festőtől. Jó írói érzékkel, gyakorlattal és célratörően válogatta ki az összegyűlt anyagból azokat a részeket, amelyek mondanivalójához szükségesek voltak, s ezeket a siírítés-tömörítés vagy a részletező-elemző kifejtés eszközével, novellisztikus elbeszélés módszerével dolgozta fel. Az alkotó munka folyamatában újraélte-teremtette a rendelkezésére álló anyagot, nagy írói képzelőerővel, de hitelesen ábrázolta főszereplőjét, fejtette ki életútját, felvázolta fejlődésrajzát, bemutatta tehetségének kibontakozását, a megpróbáltatásokkal és az érvényesülésért vívott küzdelmeit, megrajzolta jellemvonásait, ismertette az életébe kapcsolódó személyiségekkel, egyéniségekkel való viszonyát. Mindezt szépírói gyakorlottsággal, sehol nem él előregyártott írói panelekkel, de színesen, érdekesen, ha kell cselekményesen, ha kell elemzőén, állításait, mondanivalóját indokolva, a figyelmet, érdeklődést mindvégig ébrentartva ír. Kezdettől empátiával ragaszkodik hőséhez, beleélve magát sorsába, helyzetébe, jellemébe. Ezzel az átéléssel tudja egyéniesítve, pozitívumaikkal bemutatni a szülőket, a tanítómestert, Máilát, a hitves-múzsát, Margitkát, a küzdőtársat - akiket elveszített — és az élete alkonyát bearanyozó feleséget, Gyöngyit. Nézzünk mindezekre konkrétumokat, hogy ez a recenzió alkalmasint forrásértékű is legyen. Csonka Ernő 1921. április 9-én, Szombathelyen született. Édesapja a városházán a polgármester személyi díszhajdúja. Édesanyja, Tóth Mária, kalaposmester, aki azonban mindenekelőtt a két fiúgyermek nevelését végzi, és a háztartásban látja el a teendőket. Nem nélkülözéssel, de beosztással élt a család. A szülők küzdelmei árán a két fiúnak boldog gyermekkora volt. Ernő 1927-1931-ben a püspöki elemi iskola befejezése után, 1931-től továbbtanult, s elvégezte a premontrei rendiek gimnáziumát, s 1939-ben érettségi oklevelet szerzett. Itt már rajzbeli felkészültségével jeleskedett. Radnai Rezső tanítómesterének köszönhetően kiváló alapokra és jártasságra tett szert a festészetben is. Mesterének emlékét egy életen át melegen őrzi, annál is inkább, mert tudja, hogy neki kell hálásnak lennie, hogy tanára - az ő tudta nélkül - egy festményét egy országos tehetségkutató pályázatra beküldte, s a 14 éves fiú I. díjat nyert vele. A siker elmélyítette önbizalmát és szorgalmát, kibontakozott, s megerősödött benne a festői hivatás iránti szeretet. A család élete azonban ne30