Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2003. (Szombathely, 2003)

1. szám - MŰHELY - Hargitai József: Csonka Ernő művészetéről a róla megjelent díszkiadású album kapcsán

Az egész életében mélyen vallásos festő és hívő ember fokozatosan visszanyerte optimizmusát, a küzdelem értelmébe vetett meggyőződését. Újra dolgozik, alkot, fest, s maga is mindjobban vonzódik ezekhez a képekhez. Nemcsak a hűséges hitves emlékének akart áldozni azzal, hogy ecsetje alól egymás után kerültek ki a remekbeszabott bibliai témájú alkotások, hanem a sokat tapasztalt, az Idő által bölccsé érlelt ember tanítását is ezekben akarja megfogalmazni. Sikerült: a harmadik évezred elején élő ember erőt meríthet ezekből a sorozatokból. Ma már egyre nagyobb az igény műgyűjtők, vallásos hívők és egyházak részéről az ilyen bibliai témájú képek megvásárlására. Esszéjében Pósfai János a tájképfestő Csonka Ernőt állítja a középpontba. Ez kis megszorítással és kiegészítéssel igaz is. Recenzens szerepemnek és feladatomnak megfelelően az alábbiakban mégiscsak szeretnék néhány kiegészítést és megállapítást a szerző elemzéséhez hozzáfűzni. Pósfai János jó író, az utóbbi másfél évtizedes munkásságára vonatkozóan pedig örvendetesen az alábbi megállapítást találom igaznak: jó tollú szépprózaíró. Éppen ezért meglepődtem a pályarajzot bevezető sorok olvasásakor: „Ne váija a kedves olvasó, hogy Csonka Ernő művészetét a szakmai hozzáértés igényével magyaiázzam..." Mégis Csonka Ernő festészetének megítélése szempontjából a szerző értékítélete, álláspontja helytálló, csak nem teljes. Pósfai János két egykori pályatársától, Kulcsár Jánostól és Bertalan Lajostól többször is idéz. A 15 illetve 25 évvel ezelőtt írt cikkeikben az említett szerzők pozitívan értékelték Csonka Ernő festészetét. A két szerző - sajnos - évekkel ezelőtt elhunyt, a Csonka-festészet és életmű pedig a maga szerves-láncolatos fejlődésével új ormokat ostromol. Ok évtizedekkel ezelőtt nem láthatták, hogy ez az életmií és festészet hova fog fejlődni. Pedig az utóbbi két évtizedben változott, fejlődött, s alakult véglegessé Csonka Ernő festészete, életműve. Részletezés nélkül hadd utaljak két fontos tényezőre. Az egyik: az akvarellezés helyett művészetében a fő szerepet az olaj festés vette át. Ez jelentős mértékben visszahat az előbbire: az olajjal való munkálkodásban szerzett-kialakított hatalmas tapasztalata megújította vízfestészetét. A hígabb, úsztató ecsetkezelést felváltotta a sűrűbb - a papír fehérjét eltakaró -, színesebb festékfelrakás. Ugyanakkor olajfestészete is élénkebb, derűsebb, kolorisztikusabb lett. A másik tényező az, hogy életpályájának ebben a szakaszában teljesedett ki életműve a szakrális témájú művészettel. A szerző méltatóan-elemzően kitérhetett volna erre. Ezért Csonka Ernő elmélyült az emberi test anatómiai felépítésének tanulmányozásában, rengeteget rajzolt, portretizált, hogy kellő gyakorlatra tegyen szert. Ma már tapasztalt festőként szívesen teljesít ilyen jellegű felkéréseket is. Csak vázlatosan soroltam fel a két évtizede, pályája magaslatán alkotó Csonka Ernő művészetének főbb terrénumait és alkotó módszereit. Ezért csak sajnálni tudjuk, hogy a jó tollú szerző nem vállalkozott Csonka Ernő festészetének önálló mérlegre tételére. Ezzel szorosan összefügg, hogy a Csonkaéletmű kutatójának feladatát könnyítette volna meg, ha tanulmánya végén felsorolja az Irodalmat és Jegyzet-apparátust a szövegébe szőtt szószerinti és tartalmi idézeteinek lelőhelyeivel. 32