Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2000. (Szombathely, 2000)

1. szám - ADATTÁR - Csáki Pál: Nagy Miklósról - legújabb Jókai-könyve alkalmából

dig a Jókai-hatás feltárásán át eljutott Krúdy munkásságához, és a történelmi regény kapcsán Móricz Zsigmondhoz. Nemcsak irodalmunk e jeles alakjairól írt, figyelme kiterjedt a kevésbé jelentősekre is. Jósika Miklósról, Bérczy Károlyról, Beöthy Zsolt regényéről készült tanulmánya viszonyítási alapként szolgálhat, kiindulópontként a csúcsok magasságának méréséhez, mint az alacsonyabban fekvő területek háromszögelési pontjai. Az irodalomtörténeti szakfolyóiratokban, vidéki sajtóorgánumokban, különböző gyűjtőkötetekben közölt tanulmányaiból 1987-ben adtak ki első ízben válogatást.

0 Ennek a kötetnek Jókai a központi témája. Egyik kritikusa a Jókai-filológia megteremtőjeként üdvözölte, és ebben a megállapításában aligha tévedett.

7 Bevezető írásának - amely először a hatvanas évek közepén jelent meg - a „Dialógus Jókairól" című vitairatának értelmezése a kritikákban megoszló, holott első közlése idején egyértelműen azoknak szólt, akik irodalompolitikai, népművelési szempontból, egy néhány évvel korábban zajló vitában Jókai népszerűségétől féltették a kortárs irodalom nevelő hatásának érvényesülését. A második tanulmánygyűjteménnyel tíz év múlva jelentkezett.

8 „Klió és más múzsák" címmel, az irodalmi és történelmi kapcsolatokról, történelmi regényekről írt publikációit gyűjtötte össze az utóbbi évek terméséből, és itt is, mint előző kötetében, feltűnik Kemény Zsigmond alakja. Kemény Zsigmonddal, akinek sötét tónusú regényei szinte ellentételezik Jókai derűsebb világát, csaknem pályája kezdetétől foglalkozott. Résztanulmányok közlése után, 1972-ben adta közre kismonográfiáját,

9 amelyet a korabeli kritika egy része, szemléletét illetően, fenntartással fogadott. Bár elismerték fölényes tárgyismeretét, regényelemzéseinek finom árnyaltságát, sőt, akadt recenzense, aki a hűvös, néha elutasító fogadtatásra is furcsálkodva tekintett,

10 azok kívánsága azonban, akik a marxista feldolgozású Kemény-monográfiát várták, mindmáig teljesületlen maradt. Nem követte az egymást periodikusan váltó irodalomtudományi irányzatokat, széleskörű tájékozottsága révén viszont szinte valamennyiből hasznosított anynyit, amennyit mondandója sokoldalú kifejtéséhez szükségesnek talált. Legutóbbi könyvében is, kissé talán kényszeredetten, csupán a frazeológia szintjén alkalmazta az éppen legmodernebb elemeket. Még azt a poetizáló modort is kerülte, amely manapság a címadásban olyannyira divatos. Alkotómódszerét Barta János tisztes konzervatizmusként jellemezte,

11 Németh G. Béla pedig a konzervatív magatartás kritikusan fenntartásos szemléletmódját hangsúlyozva, így összegezte véleményét Nagy Miklós egyik könyvéről: ,JSfem azt tudja meg olvasója, hányféle új módszerrel lehetne a regényről, a novelláról, a tárcáról, a humoreszkről elmélkedni, hanem azt, mit is mond Jókai s hogyan a tárgyalt művekben."

12 Irodalomtörténeti tevékenysége e diszciplína szinte valamennyi területére, műfajára kiterjedt: a monográfiáktól utószók megírásáig. Munkatársa volt a hatvanas évek elején megjelent irodalomtörténeti szintéziseknek.

13 Jegyzeteket írt egyetemi hallgatóknak irodalomelméletről, poétikáról, Jókairól, a 19. század második felének magyar irodalmáról. Aprólékos adatgyűjtő munkával, négy fejezet elkészítésével vett részt az Akadémiai Kiadó hatalmas bibliográfiai vállalkozásában.

1

* Az Akadémia textológiai munkabizottságának megbízásából a kezdetektől, 1962 óta szerkeszti a Jókai összes műveinek tudományos igényű, kritikai kia61