Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 2000. (Szombathely, 2000)

4. szám - MŰHELY - Bariska István: „Mindenhol lehet tisztességesnek maradni" - Beszélgetés Vértes Ernő amatőr csillagásszal -

Meddig tartott ez az állapot? A felvidéki családot két év után máshová költöztették. De ekkor meg elvették apám hentes- és mészárosiparát. Gyakorlatilag földönfutóvá tették a családot, amikor egy előre elkészített irat alapján „önként lemondatták az iparról". Osztályidegenek, meg egyéb származásúak lettünk, stigmát sütöttek ránk. Hiába végeztem 1954-ben jeles eredménnyel az általános iskolát a volt, kitűnő, kőszegi zárdaiskolában. ,/1 kulák gyereke maximum iparos lehet" - hangzott a verdikt. így kerültem én a szombathelyi gépipariba, noha engem inkább a humán tárgyak vonzottak, és a kőszegi gimnáziumba szerettem volna kerülni. Nem biztos, hogy rosszat tett velem a sors. Kitűnő iskola volt Rózsás igazgató úr vezette, most éppen fél évszádos tanintézet. Igen jó tanerőkkel. Sikerélményként élted meg a technikumot? Persze. Szüleinket annyira verte a sors, hogy minket béketűrésre tanítottak. Túlélésre, meg hogy rendesek, becsületesek maradjunk. Hogy kerültél Sopronba? Vas megyében, 1958-ban csak korlátozott számban állt rendelkezésre munkahely. A kínálatot nyújtó dunántúli városok közül Sopron volt a legközelebb, ahol a Soproni Tűgyárban hirdettek négy állást. Négyen barátok meg is beszéltük, hogy együtt vállaljuk ott a munkát. Ott ért utol a felnőttség, de egyfajta felszabadultság is, hogy a magam ura lehettem. Ráadásul Sopron nagyobb volt, tartása is erősebb volt Kőszegnél, szabadabb szellem uralkodott, noha határsávban volt az is. Erre jött a katonaság? Igen, 1960-ban vonultam be. Először Fertődre, aztán onnan Győrbe helyeztek. Híradástechnikai érdeklődésem szerint a sorozásnál a híradósokhoz kértem magam. Aztán hamar kiderült, hogy nem válogathatok, és a karhatalomhoz vonultattak be. A parancs az parancs volt. „Mindenhol lehet tisztességesnek maradni" - engedett az utamra apám, pedig ő is meg volt szeppenve. Később derült ki, hogy mennyi értelmiségi, továbbá akkor osztályidegennek számító család fiaiból állították fel ezeket a rendfenntartó zászlóaljakat. Egészen nyilvánvaló átnevelő szándékkal. El is határoztuk, hogy papírforma szerint teljesítjiík az alaki és a politikai kiképzések követelményeit. Századírnokként, felettesem helyett megtartott gyakori előadóként engedményeket tudtam a társaimnak is kicsikarni. Elmehettünk például a győri bemutató csillagvizsgálóba. Amikor a parancsnokom látta, hogy a húsz éves katonája akkor már nem kevés érdeklődéssel beszélget a csillagászatról az előadóval, reám bízta a terepgyakorlat tantárgy oktatását is. Ezután nem Sopron következett? Vissza is mentem volna Sopronba. Állásomat is megtartották. De húgomat Veszprémbe helyezték. Az érettségi után, ugye, a technikusi oklevél mellé 7