Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)

2. szám - KÖNYVESPOLC - Szilágyi István: Szombathelyi képek

nem találkoztam! Abszolút rekord! Nekem azért kissé szégyenletes. Miért volt erre szükség? Végül valamit a képek és a szövegek együtteséről. A 83. oldal aljáig némi megbicsaklással a szöveg és a képek kapcsolata, közel azonos ritmusa jól érzékelhető egyensúlyban van. A képek nem illusztrálják, inkább alátámasztják a szöveg mondanivalóját, egyenlő szereplői a kötetnek. Apró elcsúszásoktól eltekintve a régi és az új felvételek is megfelelnek egymásnak. A dolog azonban két helyen is egyensúlyát veszti. A 70-78. oldalak között egy régi, a 84-105. oldalak között viszont egy mai fotókból összeállított képeskönyv lapjaira bukkanunk, amelyek gazdátlanságát a hol csak pár szavas, hol viszont túlzottan is bő képaláírások sem tudják feledtetni. (Sajnos, ilyen más helyi kiadványokban is előforduló hiba). A Szombatlielyi fejek kísérő képei néha, mint Géfin Gyulánál, teljesen aláírás nélküliek. A Szeminárium képe a szöveg utalásaiból még nyilvánvaló, megfejthető lehet, de ott, ahol szónoki emelvényen áll, az igazán tájékozottak is bizonytalanok benne, hogy a Szaniszló-emléktábla avatási beszédét tartja-e, vagy ez egy más alkalom? Nem lett volna jobb ezt magából a könyvből megtudni? Az idegen nyelvű kivonatok képeivel nem csupán ugyanaz a baj, hogy t. i. semmilyen aláírásuk nincs, s van olyan, pl. a 150. oldal felső képe, amit a mai szombathelyiek többsége sem képes felismerni. Az is baj, hogy egy olyan - reméljük, egyoldalú - felfogást is sugall: De szép is volt régen! Az természetes, hogy kép és szöveg között itt már nem kereshető közvetlen összefüggés. Ezért én a dokumentatív értékű fotók helyett vagy semmit nem tettem volna, vagy valóban csak hangulati értékű felvételt, amilyen a 114. oldalra került. Nehezen barátkoztam a könyvnek azzal a felfogásával, hogy az „egypárti diktatúra" korszakát, bár legalább a növekedés szintjén elismeri eredményeit, mégis nagyon mostohán kezeli, különösen a képanyag tekintetében. Egyenesen nem értem viszont, hogy miért juttatták erre a sorsra a két világháború közötti időszakot is. Mmdig az a félelmem, hogy a városunkban jórészt erre az időszakra eső kezdeti modern a múltba vágyóknak nem elég operett szagú. Egyetlen lehetőség ugyan megcsillant, amikor a kép Horthy Miklós 1929 szeptemberi látogatását ábrázolja, de hol? Hollán Ernő - itt lényeges: 1824-1890 - és a vasúti resti régi képe között. Ha már annyi részletet is láthatunk a kötetben, nem érdemelte volna meg szegény Hollán, hogy szülőháza emléktáblájának fotójával tisztelegjenek előtte (a szöveg utal is rá)? A Horthykép pedig - természetesen más helyen és összefüggésben - alkalmat adott volna legalább a nem a legprogresszívabb architektúrájú, de funkcionálisan kiváló kórház bemutatására. Annak a korszaknak a szerény dicséretéül, amely létrehozta, s az azóta átélt és élt korszakok megmé93