Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1998. (Szombathely, 1998)

2. szám - MŰHELY - Feiszt György: „A tehetség, személyiség és a bizalom varázsában ..." - Beszélgetés Bariska Istvánnal -

közelebb volt. Ráadásul Szegeden nem találtam igazi német nyelvtörténeti kurzust. Mollay Károly és Hutterer Miidós germanista professzorok éppen ennek a szépségét ízleltették meg velem. Náluk találkoztam először a történeti forrás elemzésével. Ekkor döbbentem rá, hogy ez az igazi világom. Váltásról szó sem lehetett altkor. Egyébként is. A nyelvész Benkő Lóránd, Juhász János és Rácz Endre, az irodalmár Németh G. Béla, Szobotka Tibor, Török Endre professzorok szabályosan bűvkörültben tartottak. Az orosz irodalmár, Török Endre annyira, hogy nála írtam a szakdolgozatomat is: Turgenyev regényeiről. A Pestre kerülés is személyes döntésem volt. S az tény, hogy elbűvölt a történeti forráselemzés. Csak az alkalomra vártam. A most elhunyt Bartha László festőművész idézte nekem egyszer ezzel az érzéssel kapcsolatban a francia Henri Bergson filozófus egy mondatát: „Semmit sem tudsz jól megtanuhii, ainire magad nem jöttél volna rá." A valamiben való tehetség gyönyörű meghatározása ez. S mélyen igaz. Milyen volt kikerülni a pályára ? Rendkívül szép volt, csak túl felkészületlen voltam az életre is és a hatalom packázásaira is. A kőszegi Jurisich Miidós Gimnázium, mint első munkahelyein, örökké megmarad a szívemben. Diákostul, és mindenestül. De főleg néhány kitűnő pedagógussal, mint amilyen Horváth László, Dénes Andor volt. Mégis itt sikerült az első mély csalódást összeszednem. Betört a politika az alig egy éves tanárkodásomba. Nem tudtam akkor, miért szabadították reám a hírhedett III/3-as ügyosztály embereit. A belső elhárítás kisszerű hadjáratát ugyanakkor illett komolyan venni. Egzisztenciális, politikai és erkölcsi szempontból is. 1966-ban nősültem. Feleségemmel, Vasi Alizzal 1967-ben költöztünk Kőszegre. Ő akkor főiskolás volt, én pedig egyedüli kereső. 1968-ban született István, 1969ben Zsolt fhink. Tíz-tizenkét évvel 1956 után nem az volt az érdekes, hogy igazak voltak-e az állítólagos rendszerellenes kijelentéseim az ifjúság előtt vagy sem. Sokkal inkább az, hogy alkalmasak legyenek az ember pozíciómak megrendítésére. S ez sikerült is. Az ügy hátterét aztán módszeresen felderítettem. Ebben segítségemre volt Kovács Ferenc, az iskola igazgatója és még számosan a megyében. Hiába tisztázódott műiden, hiába árulták el a személyeket is, akik ezt kezdeményezték. A felismerés egyértelmű lett: el kell hagynom a pályát. Ez azért , jött jól" nekem, mert ekkor megtanultam veszítem is. Hogy zajlott a pályaváltás ? Minden rosszban van valami jó. Ez az egyszerű igazság nálam bevált. A kőszegi gimnáziumban Lévay Gyula tanár urat váltottam fel, aid akkor került Szombathelyre. A TIT Savaria Nyári Egyetemén többek között tol25