Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1996. (Szombathely, 1996)

3. szám - MŰHELY - Feiszt György: „... élményt kell adni az embereknek ..." — Beszélgetés Galambos Ferenc Iréneusszal -

Pamionhalmáii „rövid teológiát" tanultam, egyháztörténettel foglalkoztam. A teológiai doktorátust az egyházi kódexeidből írtam, majd Budapesten magyar-német szakos diplomát szereztem. Rómában posztgraduális képzésen vettem részt. Olyan tanáraim voltaic, mint a Vörösváron született Schwarcz Elemér, aid németet, Kukánszky, aid irodalmat, Bárczy Gyula és Zsiray Lajos, aldk nyelveket tanítottak. 23 évesen már kész tanár voltam. 1944. május 24-én szenteltek fel pappá. 1944. szeptember 1-től tanítottam a Budapesti Bencés Gimnáziuinbaii. Utána jött az ostrom, az oroszok bevonulása Pestre. Búvóhelyről búvóhelyre menekültünk. Az embereket buzdítani kellett. Misét tartottam, feloldozást adtam, házasságokat kötöttem. Csepelen akkor 70 ezer munkás élt, de nem volt egyetlen középiskolája sem. A gimnázium szervezés egy új vállalkozás volt, önkéntes alapon kerestek jelentkezőket és megbízták az igazgatót, a házfőnököt Vályi Hugót is, hogy embereket találjon. Ö ismert engem, tudta, hogy jó cserkész vagyok, ezért vett maga mellé. Az indulás nehézségeiről évkönyvet is írtam az 50 éves jubileum alkalmából. Rossz állapotok voltaic, a házaknak nem voltaic ablakai, nem voltaic padok. Nem volt fűtés sem. 1945-48-ig a 4., 5. és 6. osztályoldbaii voltam osztályfőnök. Szedettvedett társaság volt, de jól összekovácsolódott. Az ott végzettek most már nagyapák, dédnagyanyálc, de minden évben összejön a régi osztály. Csak 3 évig voltunk együtt, mégis azóta is tart a kapcsolat. Az államosításkor Icilcerültem a tanárságból. Először Tökölön helyettesítettem a plébánost, azután Adonyba kerültem, ahol fél évig káplán voltam, majd adminisztrátor lettem, gyakorlatilag a plébániát vezettem. 1950-ben magam mellé vettem a volt lazarista házfőnököt, Lajos atyát, aki azóta is ott volt Icántor, sajnos az idén elhalálozott Nem lettem békepap, ezért le is váltottak, a volt káplánnak kellett átadnom a plébániát 1951 végén. Újra kezdtem tanulni. Beiratkoztam Budapestre „nagy teológiá"-ra, a volt tanítványaimnial együtt. Diáldgazolványt kaptam, nyugodtan tudtam dolgozni is. Kisegítő káplán voltam Pesten. Miséztem, liitolctatást tartottam, családokhoz kerültem német nyelvet tanítani. Nem voltam soha munka nélkül. De keményen kellett tanühiom is. 40 kollolcviumot kellett letennem, 3 nagy vizsga volt, és utána leap tam diplomát 1953-ban. 1953 karácsony szünetében a főapát, Sárközi Pál felleért, nem volna-e kedvem bencésnek lenni. Természetesen szívesen vállaltam. Iíitolctatók lettünk a csepeli iskolában. Később Gyálra kerültem lelkészként az iparos tanonciskolában hittant tanítottam. November 19-én hivatott ben13