Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1995. (Szombathely, 1995)
2. szám - ADATTÁR - Tóth Gábor: A baltavári őslénytani kutatások története
TÓTH GÁBOR A BALTAVARI ŐSLÉNYTANI KUTATÁSOK TÖRTÉNETE Baltavár a szomszédos Kisbérrel egybeépülve ma már Bérbaltavár része. A baltavári őslénytani lelőhely feltárása a múlt század végén és e század elején világszenzációt jelentett. A feldolgozás, a tudományos nrnnka azóta sem állt meg. Az azóta megjelent publikációk gyakran egymásnak ellentmondó adatokat közölnek, sőt (Bendeíy) Benda László összefoglaló müve is már néhány helyen túlhaladott állításokat ismertet. A források, gyűjtemények lehetőség szerinti áttanulmányozása után tájékoztató jellegű összefoglalót próbáltam összeállítani. NÉHÁJMY ALAPPROBLÉMA TISZTÁZÁSA „Az 50-es években a baltavári dómban, ásatás alkalmával, antidilluviális maradványoltat találtak, melyek a bécsi udvari múzeumba kerültek. Dilluviális leletek tekintetében a Földön a 3-ik helyet foglalja el." olvasható a Vármegyei Tisztviselők Országos egyesületének kiadványában. Ennek ellentmond a leletek fellelésének körülménye. Hisz e templom mai formájában 1745-ben épült. Az 1850-es években a templomban és környékén ásatás, földmunka nem volt. Ha a területről valamely csont kerülhetett elő, az a korábban itt lévő temető maradványaiból adódhatott. Arról, hogy itt állati csontmaradványokat találtak volna, nincs említés a História domusban, a templom történetében sem. Mielőtt azonban a tényleges eseményeket tárgyalnánk, menjünk vissza az időben a leletek keletkezéséig. Az itteni őslények korának megítélése sok vitára adott alkalmat. Lóczy szerint megoldatlan probléma a baltavári ősemlosfauna elhelyezése a pliocén rétegsorozat szintjeiben. 0 vázlatában a csontmaradványokat tartalmazó konkréciós homokos agyag beékelődését egy szürke, alsópliocén agyagban helyezte el. (A beékelődés kibúvása 5-10 cm-es rétegekben ma is beazonosítható.) Suess a belvederi kavics szintjével ítélte egykorúnak Das Anlitz der Erde című művében, 6 Stoliczka és Pethő szerint alsó-pliocén. Bendeíy László Suess munkái alapján a dél-görögországi Pikermi községről elnevezett „pikemiikorú", alsó-pliocén korba helyezi. Másutt az Ős-Zalát, aminek medrébe zuhantak az állatok, a pontién végére teszi. Sümeghy ismerteti 53
