Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1994. (Szombathely, 1994)
1. szám - MŰHELY - Solymár Gábor: Az evangélikus gyülekezeti levéltárak
SOLYMÁR GÁBOR AZ EVANGÉLIKUS GYÜLEKEZETI LEVÉLTÁRAK Gyakorló evangélikus lelkészként röviden beszámolók az evangélikus levéltárakról. A reformáció magyar földön az 1520-as évek közepétől egyre nagyobb mértékben terjedt. 1534-ben a sárvári iskola alapítása és a csepregi templom kizárólagos használata mellett az is tény, hogy a kőszegi plébános 1554-ben azért hagyta el a várost, mert már egy híve sem maradt. 16. század felekezeti számarányát tükrözik a korabeli nyomdák, amelyek közül egy volt kifejezetten római katolikus elkötelezettségű és 29 protestáns. Az ellenreformáció az 1600-as évek elejétől egyre fokozódó mértékben és kíméletlen eszközökkel dolgozott. Rögzíteni kellett a sérelmeket és visszaéléseket, valamint azokat a kiváltságokat amelyek törvényes lehetőséget biztosítottak. Fontosak lettek ezek az iratok, ezért nagy gondossággal őrizték. A soproni országgyűlésen —1681-ben— csupán két megjelölt helyen engedték nyilvánosan az evangélikus vallásgyakorlatot megyénkben. A rendelkezést gyakorlatilag nem lehetett kivitelezni, mert a lakosság többsége evangélikus volt és egyszerre nem lehetett biztosítani katolikus papokat és tanítókat. Az 1730-as évektől 1781-ig növekedett meg a két „artikuláris hely", Nemescsó és Nemesdömölk szerepe és jelentősége. Ekkor a vendek és németek Nemescsóba, a magyarok Nemesdömölkre jártak hitük gyakorlására. Mindkét helyen latin iskola is működött. Ide koncetrálódtak a levéltári anyagok is. II. József Türelmi Rendelete új fejezetet kezdett az evangélikusság történetében. Vasban három egyházmegye szerveződött: a vasi felső, a vasi közép és a kemenesaljai. Ebben a három egyházmegyében a 20. század elején 46 lelkész és 141 tanító működött. Nyilván minden lelkészi hivatalhoz hozzá tartozott a levéltári anyag külön kezelése. Ekkor a vármegye lélekszáma 435.793 volt, közülük 85.367 evangélikus. Ma amikor megyénk területe lényegesen csökkent, 20 lelkész szolgál. 1970-ben celldömölki segédlelkészként az ottani gyülekezeti levéltárat rendeztem. Több kutató rendszeresen járt Budapestről és Sopronból anyaggyűjtésre. Néhány megbízást kaptam Berzsenyivel kapcsolatosan. Rendkívüli gazdag világ tárult elém az anyakönyvekből. Ezeket —néhány kivételtől eltekintve— magyarul vezették. Előfordult, hogy az egyik lelkész az anyakönyvi beíráskor lett rosszul és valószínűség szerint ott halt meg. Az új lel23