Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1994. (Szombathely, 1994)

1. szám - MŰHELY - Mészáros Árpád: Aranykezű kisiparosok méltó utóda —Ecsetvonások Komjáthy Kálmán portréjához—

nön tolla vetett papírra. Könyvalakban jelent meg a körmendi „Bélyeggyűjtő Kör 20 éves története", a „Kopernikusztói az Interkozmoszig" című 3 részes előadása, a „Haranghy Jenő munkássága", majd a „Bélyeggyűjtőkor 25 éves története", legutóbb pedig a „Bölcsőtől a koporsóig", „Kisipar Körmenden 1945-85.", az „Én így láttam" című munkája. Ez utóbbiban a szülővárosának fél évszázadát mutatja be. írásai jelentek meg a Filatéliai Szemlében, a Vas Népében. Evek óta szerkesztőbizottsági tagként publikálja gondolatait, visszaemlékezéseit a város lapjában, a Rábavidékben. ELISMERÉSEI, KITÜNTETÉSEI Munkásságát több rádió és TV műsor örökítette meg. Életpályájának állomásait jelzik az alábbi elismerések.: „Az ipari tanulók vizsgáztatásában kifejtett munkájáért 1976, A 25 éves kisipari munkásságáért járó ezüstgyűrű 1979, Moszkvai Nemzetközi Bélyegkiállítás ezüst érme 1984-ből". Az utóbbi évek „termései" az Építési és Városfejlesztési Miniszter által adományozott Kiváló Munkáért kitüntető jelvény, az Országos Béketanácstól kapott Emléklap, a Körmend Tanácsától a település fejlesztésében végzett kiemelkedő munkájáért Oklevél, ugyanez Kőszeg városától, majd az egyik legértékesebb kincs, az 1990-ben kapott Pro Űrbe érem Körmendről. Továbbá Oklevél a Megyei Egészségmegőrzési Tanács Klubmozgalmi Albizottságától, Emléklapot kapott a Lakiteleki Alapítvány Helytörténeti Pályázatára, ahol kiemelkedő eredményt elérve pénzjutalmat is nyert és még sorolhatnám tovább. Egy életpályát leírni abszurditás. Lehetetlen, mert vannak olyan momentumok, amelyekre sem a személyes beszélgetés, sem a forrásanyag nem tér ki. Olyan életpillanatok, mozzanatok, amelyek észrevétlenül érintenek meg bennünket, ivódnak belénk, s annál relevánsabban jelennek meg bennünk. Elbizonytalanítva vagy megerősítve. Megerősítve hitünket, fokozva identitásunkat. Ugy, hogy észre sem vesszük. Talán utólag visszaemlékezve. Esetlegesre degradálva a pillanat varázsát, a meghatározót, a megismerhetetlen t. Tele van az életünk ilyen filmkockákkal. Reflexióit adva mindenkori magányunknak. Mert hiába lelünk barátokra és adunk barátságot mi magunk is, döntéseinkkel, érzéseinkkel, cselekedeteink rugóival magunkra maradunk. A belső egyensúlyunk megtartása, s ennek kisugárzása közösségfüggő. Azé a közvetlen környezeté, amely formálása, képzése, emberibbé tétele terén Komjáthy Kálmán több ember energiáját magába egyesítve oly sokat tett. (•Köszönet a forrásanyagért Madáchy Károlynak, Tóth Lászlónak és Komjáthy Kálmánnak.) 40