Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1994. (Szombathely, 1994)

1. szám - Kuntár Lajos: „... európai értékű és hírű nagy művész ..." -100 éve született Derkovits Gyula—

Mind Vas megye, mind Szombathely vezetői, miként több neves férfiú, készséggel adták nevüket a kiállítás rendezéséhez. A katalógusa ezzel a szöveggel kezdődik: „A kiállítás fővédnöke vitéz leveldi Kozma Miklós belügyminiszter. Védnökei: nemes Suhay Imre altábornagy, vegyesdandár parancsnok, Ostjfy hajós dr. Vas vármegye, Sopron vármegye és Sopron város főispánja, Zichy István gróf az Országos Történeti Múzeum igazgatója, Erdődy Ferenc gróf nagybirtokos, Liber Béla dr. tanker, kir. főigazgató, Wallner József dr. püspöki helynök, Végh Gyula, az Iparművészeti Múzeum igazgatója, Vjváry Ede dr. polgármester, Náray Szabó László dr. felsőházi tag, az Ügyvédi Kamara elnöke, Pető Ernő dr. a Közkórház igazgatója, Kintzig Ferenc miniszteri tanácsos, máv. üzletigazgató." A január 26-i megnyitón, a „Vasvármegye" két nappal később megjelent beszámolója szerint, dr. Gotthárd István, a Céh elnöke a megjelentek üdvözlése után, Tóth Jánosnak a kiállítás szervezése, Radnai Rezső festőművész tanárnak pedig az elrendezés terén végzett fáradhatatlan munkájukért mondott köszönetet. Ünnepi megnyitó beszédében Ujváry Ede, Szombathely polgármestere méltatva az esemény jelentőségét, ezt mondta: „Büszkeséggel tölt el, hogy az irodalmi fellendülés után a dunántúli képzőművészet is Szombathelyen keresett magának hajlékot." Beszéde végén „meghatott szavak kíséretében a Szent Márton Céh bronzplakettjét —Alföldy János szépen sikerült alkotását— özvegy Derkovits Gyulánénak, valamint Raj ki Istvánnak, a szobrászat vasi büszkeségének" adta át. Szombathely reprezentatív épületében, a Kultúrpalotában január 26 és február 4. között látható, 40 művész 125 műtárgyát felvonultató ünnepélyesen megnyitott kiállításról közölt beszámolójában a „Vasvármegye" január 28-án Derkovitsról ezt írta: „a modern irány legkiemelkedőbb alakja Aba Nóvák s szinte egyedül álló jelensége Derkovits Gyula a szombathelyi születésű egyszerű asztaloslegény, aki minden előképzettség nélkül a maga hatalmas tehetségéből termelte ki a modern festő irány legszebb alkotásait szinte utánozhatatlan csodás színeivel." Szombathely másik napilapját, a „Hír"-t, nem nagyon érdekelte a kiállítás, s Derkovits Gyula, annál inkább a „Nyugatmagyarország"-ot. Január 27-én vezércikket jelentetett meg a művészről. Beszámolójában néhány képről külön is szólt: „Éhesek télen című tollrajzának döbbenetes az ereje, a Szent Márton plakettal kitüntetett Önarcképe, a Dorongvívők c. tusrajza, Külvárosi részlet c. olajfestménye egy sajátos, nagyvonalú művészet kikristályosodásai..." E hetilap (N.E.) jelzéssel hosszabb írást is közölt a művészről. Egy meg nem nevezett barátját idézve így méltatlankodott: „Ez a nagy művész itt élt közöttünk, nem rejtőzködött el a szemünk elől, minden tárlaton megjelent 10