Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1993. (Szombathely, 1993)

1. szám - KÖNYVESPOLC - Horváth Sándor: Guttmann Miklós: Adatok Nárai nyelvéhez, néprajzához

dőívekről van szó, a kiadvány első fejezetében is ismétlődnek imitt-amott adatok. Sajnos nem szerepel egyértelműen, hogy a bevezetésben említett kérdőívekre adott válaszokat találhatjuk az első két fejezetben, ezért —aki nem ismeri e kérdőíveket, bizony— kicsit zavarodottan olvashatja e mondatokat például: „9./ A marha, a lú a zalmot összötiporgya, a zállatokke megtiprattyák. 10./ Nincs juhtartás a faluban, régen sem volt. 11./ A zudvaron, ahun összögyüjtik a ganajt, csak igy montpk GANAJ. 12./ A zudvaron szokták csak összögyüjtenyi." /14. p./ A kérdőíves gyűjtésnek előnyös oldala is van: a negatív válaszokat is viszontlátjuk. Mert bármilyen furcsának is tűnik, értékes válaszok —például—, hogy Náraiban ismeretlen a tanórok, a porgolát, a csűrközösség és az istállócsűr. Bizonyára nem csak a nyelvészek, hanem a néprajzkutatók érdeklődését is felkeltik egyes tájnyelvi, helyi nyelvi kifejezések. ízelítőül csak háromra utalnánk: hakker, láz, cucorka. A szélrostát mondják hakkernek (25. p.), a madárijesztőt -régen nevezték— láznak (29. p.), a hajdinából szedett kis marok volt a cucorka (45. p.). Az adatok elemzésének sokféle útja van. Megvizsgálható például, miként változott a cséplés hatékonysága. A kézicséppel, a cséphadaróval naponta három-négy keresztet csépelt ki két ember. A kézihajtású „masiná"-hoz hét ember kellett: naponta húsz-harminc keresettel végeztek. A járgánnyal naponta ötven keresztet, a gőzgéppel hajtott masinával naponta 120-200 mázsát csépelhettek ki. (Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a gőzgépes masinát húsz tagú banda szolgálta ki.) A benzinmotoros cséplőgéppel naponta 80 mázsa -tiszta— magot lehetett nyerni. (Az előzőeknél a cséplést még a szem tisztítása követte — például hakkerrel.) A harmadik nagy fejezet a „Szilvesztertől szilveszterig". Első alfejezete hiedelemtörténeteket mutat be a garabonciásról, az ördöngös kocsisról, a tüzesemberről, a boszorkányokról, a tudálékosokról, a ludvércről. E történetek a kiadvány igazi gyöngyszemei. A második alfejezetben „az esztendő egyes napjaihoz fűződő népi megfigyelések, hiedelmek" találhatók; a harmadik alfejezetben ismerkedhetünk meg „a községben hajdan élő népszokások"-kal. (A kiadvány szerint.) A rendszerezés ugyanis kicsit következetlen. A regulák, bölcsességek, hiedelmek közé például becsúszott a Márton napi népszokás, a „szent Márton vesszeje" széthordásának a leírása. A népszokások között pedig hiedelem (regula) is olvasható: a Luca napi kotyolás közlése után megtudjuk: „Luca napján nem szabadott varrni, mert varráskor a tikok fenekit bevarrták, így nem tojtak. Asszonyoknak csavarogni nem lehetett, mert elvitték a szerencsét a háztól." (138. p.) A következetlen91