Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1991. (Szombathely, 1991)

2. szám - MŰHELY - Bencsics Gyöngyi: Kulturális élet a Vas megyei horvát falvakban

színjátszó csoportok. Léteznek a bemutatásra kerülő csoportokon kívül más grádistyei községekben is tánc-, tambura-, ének- vagy színjátszó közösségek, de ezek napjainkra "elhaltak". Reménykedünk "feltámadásukban"! Most pedig következzenek az "életképek" a tánccsoportoktól kiindulva. Utazásunkat egy olyan faluban kezdenénk, mely a grádistyei települések legdélibb pontja, s amelyben a táncosok ebben az esztendőben ünnepelhetik meg 40 éves, szinte megszakítás nélküli, folyamatos munkájukat. Ez: Szentpéterfa (Petrovo Selo). TÁNCCSOPORTOK Szentpéterfa "A tánc fontos szerepet töltött be a falusi ember életében. Át- meg átszőtte ünnepeit, de munkás hétköznapjait is gyakran színesebbé tette. A falusi fiatalság egyik legkedveltebb szórakozása volt a múltban. A táncalkalmak jelentették egyúttal a fiatalok ismerkedési lehetőségeit, és az emberekkel való érintkezés társas formáit is" — írja Pesovár Ernő.

5 A tánc ilyenfajta vonzereje érezhető ma is, és igazán érezhető volt a múltban. Szüleinknek, nagyszüleinknek örömöt jelentett, ha alkalmanként táncra perdülhettek. Ez nyújtotta a valódi szórakozási lehetőséget, főleg Szentpéterfán, amelyet éveken keresztül műszaki határzár választott el a többi településtől. Itt 1919. május 4-én alakult meg az első kulturális egyesület, majd 1937-ben elkészült ennek "fellegvára": a kultúrotthon. 1951-ben megalakul az első folklóregyüttes, az irányító szerep ekkor Kocsis Endréé. Őt követték a vezetők sorában Skrapits Ágoston, Karagity Antal, Grebenár Lőrinc, Kovács Sándor, Németh János, Kohuth Viktor. Jelenleg —1989 óta— Kurcz Zoltán vezetésével tanulják a szebbnél szebb koreográfiákat. Meghívott oktatóként többször járt a faluban Kricskovics Antal érdemes művész, akinek a neve és munkássága országos hírű, s akinek a tevékenysége más grádistyei horvát falvak kulturális életében —főként tánckultúrájában— is megmutatkozik. A csoport zenei kíséretében kiemelkedő szerep jutott Barilovits Ignácnak, az utóbbi időben pedig Merőtei Antalnak és az időközben felnőtt tamburásoknak. Sorra születtek a táncok: számuk mára eléri a 15-öt, és ezekhez négyféle viseletből válogathatnak. A csoportban jelenleg 36-an táncolnak; a számuk nő. Ezt segíti a két utánpótlás csoport. Ők is, a haladók is heti egy alkalommal 2-2 órára találkoznak. A rangosabb szereplések sorát 1958-ban a füredi Anna-bál nyitotta meg, ahol első helyezést értek el az akkori fellépők. Jöttek az elismerések: KISZ oklevél 1969-ben, amatőr tánccsoportoknak szóló bronz III. minősítés Zalaegerszegen 1970-ben, miniszteri dicséret 1973-ban, majd a rákövetkező évben Szocialista Kultúráért kitüntetés a munkájuk jutalma. Az igazi korona az országos KI MIT TUD?on való részvétel volt, ahova már az amatőr tánccsoportoknak szóló arany III. minősítés birtokosaiként juthattak el. Falujuk és nemzetiségük hírét —bemutatóikkal— elvitték a Szovjetunióba, Ausztriába, Csehszlovákiába és Jugoszláviába is. Az anyaország azért lényeges, mert nemcsak fellépési lehetőséget nyújt, hanem közvetlen kapcsolatokkal (Varazsddal és Donja Zelinával) megoldható a koreográfusok és a horvát kultúrcsoportok fogadása Szentpéterfán. (Hasonló kötelékek fűzik Nardát a Zágráb melletti Odrához, Horvátzsidányt pedig a szintén Zágráb környéki Resnikhez.) Megemlítendők a többnapos országos turnék, amikor a grádistyei hor35