Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1990. (Szombathely, 1990)

ADATTÁR - Pálffy József: Velem község krónikája 1944 és 1945-ben

/ kifejteni működésüket. Ugyanekkor, vagy ez idő tájt, katonai személyek tisztek, altisztek és detektívek részére is foglaltak lakásokat. Ezeket a foglalásokat bizonyos Huszár nevű fiatal hadnagy vezette, akinél a zsír-rétegek arányosabb elosztását jótékonyan befolyásolta volna némi frontszolgálat. Később a lakásokat bizonyos Mihályka nevű rep.törzsőrmester ellenőrizte, járta a házakat és igazoltatta a lakokat. A kormánybiztossággal együtt katonák is érkeztek a faluba: testőrök, koronaőrök, csendőrök, műszaki alakulatok. Állomásparancsnok Gömbös Ernő százados volt. A kormánybiztosság tehát megkezdte működését. Legelső ténykedése volt, hogy mint fent említettem, lakásokat rekvirált magának. A hónap óta itt lakó menekülteket, a Szombathelyen lakó velemi villatulajdonosokat 24 óra alatt kitették otthonukból, nem lévén tekintettel arra sem, hogy a kidobott személy szoptatós anya-e, vagy terhes asszony. Miután így kényelmesen elhelyezkedtek az erőszakosan kiürített lakásokban, a szintén kilakoltatott Domonkos rendű apácák házában közös konyhát rendeztek be maguknak. Konyhai szolgálatra falusi lányokat rendeltek be, természetesen fizetés nélkül, ahogy ugyancsak ingyenes munkaerővel,- munkaszolgálatos ruszinokkal - hordatták lakásaikra a fát, szenet, amiből bőven volt nekik. A tisztviselők feleségei nem dolgoztak: közös konyhára jártak étkezni, azután csak jöttek-mentek, vagy egymást látogatták. A mosogatást természetesen falusi lányok végezték el, mint ahogyan falusi lányok teljesítettek ingyenes cselédszolgálatot a legtöbb nyilas lakáson is. Közös étkezdéjük mellett az apácák házában dúsan felszerelt raktárt rendeztek be maguknak, ahol cipőzsinórtól ementáli sajtig és cirokseprűtől bakancsig, paprikáig mindent kaphattak fillérekért, békeárakon. Jó magunk egy lámpaüvegért fellármáztuk egész Vas és Zala megyét hiába, míg T. bátyámékhoz betelepített gépírónő 2 hét alatt 4 lámpaüveget tört el. Fontos közérdekű ténykedésük volt az is, hogy valahol Zalában disznókat rekviráltak maguknak. Itt a faluban már annyira nem volt az ellátatlanoknak zsír, hogy a januári zsírjegyeket már be sem váltották, náluk meg minden nyilas házban ott lógott a disznó. Mint hírlik élősúlyban 2P.60 f-ért fizették csendőr fedezet mellett, szegény béresemberektől rekvirálták, ugyanakkor amikor 12 P-ért sem lehett disznót venni, a zsír kilója 40 P. körül mozgott. Ők tehát jól éltek, s egészen természetesnek találták, hogy kizárólag a maguk számára rekvirálnak, ugyanakkor, amikor a helyi közigazgatás fölmondta a szolgálatot. Hasonló közérdekű ténykedésük volt a tejellátás megkaparintása is. Egy szép napon Li a közigazgatósági hatóság félreállításával összeírták a naponta várható tejmennyiséget, tejjegyeket adtak ki az anyáknak, gyermekeknek: a betegek és az öregek közül azonban csak az kaphatott jegyet, akinek tejet saját orvosuk, a nyilas orvos rendelt. Az emiitett Stirling -villát Szálasi részére tartották fenn, ki egyszermásszor itt aludt. Itt lakott Szálasi édesanyja is, és Szőllősy miniszterelnök-helyettes is. A villát állandóan 6 fegyveres testőr őrizte, géppisztolyos katonák álltak a villához vezető hídon is. Közel a Stirling-villához egy kétszobás villában (volt László villa) Szálasi menyasszonya lakott, ezt is két géppisztolyos katona őrizte állandóan. A Stirling-ház közelében nagyszabású óvóhelyet építettek kizárólag saját részükre, kb. 2-300 személy számára. E célra igénybevettek, természetesen térítés nélkül, mindennemű építési anyagot, téglát, meszet, cementet, fát, amit a falusiak a maguk számára rakosgattak félre, s a tartófák céljára egész erdőrészt irtottak ki. Az építési munkákat műszaki katonák végezték Leonhard tartalékos hadnagy (bányamérnök) tervei alapján és irányításával. A szükséges építési anyagokat természetesen a falusi 66