Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1989. (Szombathely, 1989)

2. szám - KÖNYVESPOLC - Szakoly Éva: Gergely Gráf Ernő: A vasi bábjátszás története

A két kötetben közölt hiedelemmonda-elbeszéléseket és hiedelmeket harmincegy pontban foglalta össze. A két kötet szöveggyűjteményeiben közölt hiedelemjelenségeket (hiedelmeket és hiedelemmondákat) táblázatba foglalta. Ebből kitűnik, hogy a jelenség a kutatás idején még a hitt hiedelemhez tartozott-e vagy már hiedelemmonda volt, a majorokban vagy a parasztfalvak lakói között élt, valamint, hogy férfiak vagy nők ismerték. Az „Aranymadár" három fő részre oszlik. Az első részben a kutatás történetével és az elbeszélőkkel ismerkedhetünk meg. A hét férfi és egy nő portréján keresztül a burgenlandi magyarság sorsa is feltárul előttünk. A második részben a szerző rendszerezi a két kötet anyagát. A harmadik rész a legterjedelmesebb. Itt olvasható az a 237 szöveg, melyet 1961 és 1965 között vett magnóra. Gaál Károly figyelmezteti az olvasót, hogy „ne esztétikai élményt keressen. A nyelv sokszor akadozó, német szavakkal kevert... nem elégítheti ki a „szép mesék" élvezőinek igényeit." Célja egy kihaló nyelvcsoport elbeszélőkultúrájának a bemutatása. A szövegeket abban a sorrendben adja közre, ahogyan elhangzottak. Így nyomonkövethető az elbeszélés rendje és annak tartalma. A szöveggyűjteményen belül nem műfajonként, hanem az egyes elbeszélők szerint csoportosított. Ebből is kitűnik, hogy minden műfajnak megvannak a sajátos, a közösségben elismert „művészei". A most közölt szövegek jelentős része németre fordítva már megjelent. A hiedelemanyagot az „Angaben zu den abergläubischen Erzählungen aus dem südlichen Burgenland. Eisenstadt 1965.", a mesék javarészét a „Die Volksmärchen den Magyaren im südlichen Burgenland. Berlin 1970." című munkáiban publikálta Gaál Károly. Magyarul most jelentek meg először. Az „Aranymadár" a burgenlandi haldokló magyar kultúrát szimbolizálja. „ . .. a kicsi aranymadár teljesen elerőtlenedett. Most csak fekszik fészkében, ott vergődik szegényke, de már arra is alig van ereje. Hát bizony az egyre halkabban csipog. A varjak meg mindig.elrabolják kicsinyeit." — mesélte az alsóőri Bába Róza néni. M. KOZÁR MÁRIA GERGELY GRÁF ERNŐ: A VASI BÁBJÁTSZÁS TÖRTÉNETE Nagyon kell szeretni az embereket, elsősorban a gyermekeket — s természetesen magát a műfajt — ahhoz, hogy valaki „beássa" magát helytörténeti értékű kutatásba, bábjátszás-ügyben. Gergely Gráf Ernő úgy látszik megfelel mindhárom követelménynek, mert hosszú évek során részben saját, személyes tapasztalataiból, részben a levéltár már megsárgult dokumentumai és újságjai között böngészve, s a ma még élő, valamikor cselekvő szemtanúk vallomásai alapján hangyaszorgalommal gyűjtötte össze a vasi bábjátszás történetét a kezdettől 1987 december közepéig. Egy-egy nagyobb korszakot átölelve négy kötetben jelentette meg ezt a hézagpótló dokumentumot a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ változó impresszummal, csupán a lektor, Szabó László ne86