Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1986. (Szombathely, 1986)

ADATTÁR - Naszádos István: Barabás György feljegyzései

NASZÁDOS ISTVÁN BARABÁS GYÖRGY FELJEGYZÉSEI Kevés pedagógusról írtak annyit az elmúlt évtizedekben Vas megyében, mint Barabás György (1848—1924) egykori sárvári igazgató tanítóról. A fejlődő település mindenese volt. Tanított, énekkart szervezett, hegybíró volt, Gárdonyi sárvári barátja, s mint képviselőtestület tag, a város polgárai érdekleinek szószólója. Újságot szerkesztett, tankönyvet írt, a Vas Megyei Tanítóegyesület elnöke volt. Aki Sárváron a kiegyezés utáni időiket tanulmányozza, nevével mindenütt, minden jó, haladó ügy segítéséiben találkozik. Tudjuk, hogy alacsony termetű, inkább köpcös, mint sovány ember volt. Ismerjük arcvonásait fényképekről. Ismerjük maradandó alkotásait, tudunk harcairól, sőt még azt is tudjuk róla, hogy szép könyvtára volt. A fiatal Gárdonyi is sokat olvasott innen. Mégis ki merné azt állítani ma, hogy ismeri őt? Talán ebben, az ő megismerésében segít nekünk az a könyv, amely Karcsay Károly kedves kartársam ajándékaként került a birtokomba. Ebbe a saját magának szánt könyvibe rótta Barabás György szorgalmasan azokat a verseket, közmondásokat és szállóigéket, adomákat nagy emberekről, statisztikai adatokat a világról, hazánkról, az iskolaszéki jegyzőkönyvek kivonatait és fogalmazványait, életrajzokat, recepteket, s fűzte mindezekhez saját észrevételeit, gondolatait, bírálatait, melyeket csak itt írhatott le, esti magányában. Címként a könyv külső oldalán ez olvasható: „Versek, jegyzőkönyvi kivonatok, feljegyzések, stb." A könyv 77 számozott és 156 számozatlan oldalból áll. Három nyelven írt bele: magyarul, németül és latinul. Mivel Barabás igazgató úr is a verseket említette a címlapon, vizsgáljuk meg, kiktől jegyzett ide verseket! Magyar költők közül: Petőfi Sándor, Berzsenyi Dániel, Deák Kálmán, Váradi Antal, Maróthy János, Pósa Lajos, Rudnyánszky Gyula, Orczy Lőrincz, Csiki Gerő (?), Kulcsár János és még másokat találunk, összesen 26 költő műveit jegyezte fel. Horatius, Heine műveivel is találkozunk már itt is. Témájuk változatos, főleg a hazáról, és az életről-halálról szólnak, de istenes versiek is szép számmal találhatók. Két népdalt is feljegyzett, sőt egy nyelvészkedő eszmefuttatást is lelhetünk a sorok között. Talán leggazdagabb a könyv közmondásokat és szállóigéket tekintve. Párat szeretnék azért bemutatni, mert megörökítőjük gondolatvilágát is példázzák. Lamartine: „Ha valamely elmélet ellentétben van a társadalom jólétével, az elmélet hamis, mert a társadalom a legfőbb igazság." Széchenyi István: „Ha már más nemzetnek több a kincse, legyen nekünk több erkölcsünk és hazaszeretetünk!" Carey Henri Charles: „A szegény munkás rabszolgája a körülményeknek." Shopenhauer: „A legkomolyabb bajok fő forrása melyek az embert érik — az ember maga: homo homini lupus..." A fenti pár kiragadott szállóige bizonyítja, mennyire foglalkoztatták őt a társadalmi kérdések. Több szállóige foglalkozik a néptanító sorsával. Ilyenek például V. Hugótól: „Minden faluban van egy világosság: a néptanító, s egy száj, amely ezt elfújja: a plébános." Jókai Mórtól:" A mi őseink Magyarorszá61