Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1984. (Szombathely, 1984)

1. szám - ADATTÁR - ÁCS LÁSZLÓ: EGY MÚZEUM LlRAI TÖRTÉNETE (A rábagyarmati tájház)

Máj. 20. Ma személyesen is megismerkedtem Bárdosi Jánossal. Nagyon barátságos, közvetlen ember. Lelkemre kötötte, hogy a szakszerűségre nagyon ügyeljünk. Szívesen segítenek szakmai dolgokban, csak pénzt ne várjunk tőlük. Nem is várunk. Jún. 6. Hála Istennek, befejeződik az iskola, teljes energiával a múzeumi ügyeknek szentelhetem magam. Végre létre jött az egyesség: 11.000 Ft-ért gazdát cserél az öreg ház. Jún. 11. A tetőt teljesen újra kell zsúpolni. Siklér Imre tsz elnök felajánlotta, hogy a tsz. rozsából arathatunk, csépelhetünk a régi módon, amennyire szükség lesz, nem kérnek érte semmit. De embereket állítsak az aratáshoz és csépléshez. Megígérte a szükséges faanyagot is a tetőjavításhoz ingyen. Jul. 1. Az asztalosok megígérték, hogy a kiállítási szekrényeket társadalmi munkában elkészítik. Szinte hihetetlen számomra, hogy bárkihez fordulok, csak segítőkészséget tapasztalatok. Mintha mindenkinek személyes haszna származna az egészből. Ma Bárdosiék is jártak itt. Meg voltak elégedve a látottakkal. Júl. 9. A begyűjtött anyag leltározásával végeztünk. A gyűjtésnek persze nincs vége. Júl. 28. Két nap alatt húszan learattunk 24 kereszt rozsot. Aug. 2. A cséplést két „szakember" a Bécsi Imre és a Horváth Jancsi bácsi végzik el. Sajnos azt mondják, nem lesz elég. Nem tudom, honnan szerzünk még. Aug. 5. Este felé szaladnak a gyerekek: — Tanár bácsi, leszakadt a múzeum teteje! Sietek oda. Az udvaron ragok, szalufák, zsúpkévék. Fönt hosszában a leszakadt szelemen. A homlokzat faragott gerendája ketté törött. Szomorú kép. Nézem a falakat. Állnak rendületlenül. Csak itt-ott folyt le a régi sározás. 52