Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1984. (Szombathely, 1984)

1. szám - HÍREK - HORVÁTH ERNŐ: GYÁSZBESZÉD CSABA JÓSZEF SÍRJÁNÁL

1934-ben ismerkedik meg Pável Ágostonnal, akihez meleg barátság fűzi, s akitől a néprajzi gyűjtésekre kap indíttatást. Ettől kezdve lett rendszeres szerzője a Vasi Szemlének is. Közben más gerinces állatokra is ráirányul figyelme, s főleg a halak és az emlősök megfigyelésével kezd foglalkozni. A szakirodalmak tanulmányozása során sok kutatóval ismerkedik meg, akiknek élete és munkássága is felkelti érdeklődését. Igy lesz a tudománytörténetnek és a bibliográfiának is jeles vasi kutatója. Nagy szószólója volt mindenkor az elhalt vasi tudósok emléke megőrzésének, s ennek érdekében maga is sokat tett nem csak javaslataival, hanem emlékező írásaival is. 1963-tól a Savaria Múzeumnak is külső munkatársává válik, ahol dolgozik, ír, gyűjt, illetve ahová elhelyezik régi gyűjtéseiből származó fényképanyagát. Mindig foglalkoztatta szeretett szülőfalujának, Csákánydoroszlónak a története. Ezért gyűjtötte az itt élő nép tárgyi emlékanyagát és szellemi néprajzát, melyet szeretett volna megírni egy falu monográfiában, illetve egy helyi kis múzeumban bemutatni. Mikor látta, hogy tervei nem valósulhatnak meg, gyűjteményével megalapította a Körmendi Rába Múzeum néprajzi gyűjteményét. Sokat írt a Múzeum Értékesítőjébe is és az Alpokalja kutatásnak is lelkes és szorgalmas munkása volt. Életének 80 éve alatt 203 írása, tanulmánya jelen meg, mely méltó bizonyítéka egy nagyon szerény tudós igen jelentős munkásságának. Tudományos munkásságát számos egyesületi tagsággal és kitüntetéssel ismerték el. Tagja volt egykor a Magyar Néprokonsági Egyesületnek, a Magyar—Finn Társaságnak, a a Magyar Ornitológusok Szövetségének és a Magyar Clusius kutató munkabizottságnak, napjainkban a Magyar Néprajzi Társaságnak, a Magyar Madártani Egyesület Mikológiaiai Szakosztályának, a Vasmegyei Környezet és Természetvédelmi Munkabizottságnak, a Honismereti Munkabizottságnak, valamint a körmendi Magyar-Finn Baráti Körnek. Tudományos munkásságáért a Magyar Ornitológusok Szövetsége 1944-ben a Herman Ottó díszérmével, a Magyar Néprajzi Társaság 1967-ben Sebestyén Gyula emlékéremmel, a Népfront Országos Titkársága a természetvédelem terén kifejtett munkásságáért Széchenyi István kitüntető plakettel, majd közművelődési tevékenységéért a Művelődési Minisztérium 1980-ban a Szocialista kultúráért kitüntető jelvénnyel jutalmazta. Élete során nagyon sokat tett a fiatal utánpótlás neveléséért is, akik közül most többen utolsó útjára is elkísérték. A megyénkben nagy tiszteletnek örvendett, melyet legjobban a 80. születésnapján kapott sok kedves köszöntés és figyelmesség igazolt. Ennek jegyében íródott a Vasi Szemle hasábjain is egy írás, mely köszöntötte volna a 80 esztendős tudóst. Sajnos ez az írás már nem juthatott el kezébe, mert halálának napján került ki a nyomdából. A fentiekben elmondottakból világosan kirajzolódott, hogy Csaba József személyében megyénknek, hazánknak egy nagy tudós egyéniségét veszítettük el, mert nagy volt mint tudós és nagy volt mint ember. És most búcsúzom Tőled Drága Józsi Bácsi! Kedves Kolléga, munkatárs, rokon, jóbarát. Búcsúzom sokak nevében, búcsúzom a Magyar Madártani Intézet, a HNF Vas megyei Természetvédelmi Munkabizottsága, a Vas megyei Múzeumok Igazgatósága, a Honismereti Munkabizottság, a kőszegi és szombathelyi múzeumok, a sok-sok madarász, természetvédő és barát, a rokonság és a magam nevében is. Emléked míg élünk, élni fog szívünkben, s munkáid továbbra is hirdetni fogják neved míg csak olvasó ember él a földön, s amíg madár dalol a fán. Kedves Józsi Bácsi

I isten Veled! Nyugodjál békében. 70