Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1979 (Szombathely, 1979)

Tanoncélet a felszabadulás előtt

A Haladás Kulturegyesületnek volt az üzemen belül egy könyvtára, Boda bácsi itt olvasta Anatole France, Petőfi Sándor, Yerne Gyula Mikszáth Kálmán, Jókai Mór és Emil« Zola müveit. Politikai témájú könyvekhez nem jutott, azt tiltotta a hatóság. A könyvtárban a Yasárnapi Újságot, otthon a Yasvármegye c. lapokat olvasta. 1917-ben Szombathelyen, a Rumi utón egy ifjúmunkás klub nyilt. Boda bácsi eljárt ide is. Könyvtárában a Népszavát olvashatta. Egyszer 1918-ban, még Avar, szociáldemokrata párttitkár politikai előadásán is „ott ragadt". Az előadáson a rendőrség is jelen volt - igaz civilben - de ha Valamely „kényes" téma került szóba, akkor közbeszóltak, „hogy erről nem-beszélünk!" 1917. június és július hónapokban béremelési sztrájk tört ki a"műhelyben, amiben a maguk módján a tanoncok is részt vettek, Mem mentek iskolába, hanem behúzódtak a telep leghátsó részébe, a „bányába". Fábián bácsinak a munkája mellett nem maradt ideje a szórakozásra, közösségi életre. Elmesélte, hogy egyszer találkozott a Perint partján két uri kislánnyal, akik nem hitték el, hogy hogyan él. Már jóval tanonc kora után, 26 évesen jutott el először moziba, akkor amikor már a többi testvére is keresett, s nem egyedül kellett eltartania a családot. Takács bácsi nagyon szeretett olvasni, és elolvasott mindent, ami a kezébe akadt. Ami a legjobban tetszett neki, és amire a mai napig is emlékezik, az Jókai Mór: Fekete gyémántok c. regénye, egy dabroncai embertől kapta kölcsön. Más szórakozása nem volt, legfeljebb néha fiutársaival labdázott. A hétköznapok munkával teltek, vasárnap ±S sokszor műhelyt takaritott, templomba ment, pihent, vagy teheneket őrzött. A faluban egyébként is kevés volt a szórakozási lehetőség. A vendéglős rendezett néha mulatságot. Az utolsó bucsu 1913-ban volt, aztán a háború miatt elmaradt. Takács bácsi ifjúsági mozgalomról még csak nem is hallott. Egyszer ugyan legényegyletet akartak szervezni, de az feloszlott még mielőtt megalakult volna, Boda bácsi, Fábián bácsi és Takács bácsi visszaemlékezésein keresztül megismerhettük a század eleji tanoncsorsot falun, városban, műhelyben és üzemben. Most már valamennyire el tudjuk képzelni az ő sorsukat, tanulási- és életlehetőségeiket és össze tudjuk hasonlitani a mi mindennapjainkkal, lehetőségeinkkel, jogainkkal, kötelességeinkkel, problémáinkkal. Óriási a különbség. Ezt most tudtuk meg igazán, és most és ezután 'tudjuk társadalmunkat, saját körülményeinket jobban becsülni-, 5