Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1975. (Szombathely, 1975)

SORSOK—EMBEREK - Gaál Dezsőné: Sors-erózió (Paraszti életrajz Bőczén Pálnérói) Részletek

A BALOGH család élete Visszaemlékezni az őseimre ennyi év után, nem könnyű, de öröm tölt el valahányszor, ha az áldott jólelkű, munkáskezű és melegszívű szüleimre gondolok. Örökségként munkáskezem és becsületes életem adták — amire mindig büszke vagyok. Akármilyen nehéz helyzetem volt is, ezt a szülői örökséget megtartottam és most 79 éves koromban felemelt fejjel mondom: Ezt adtátok nekem, én így éltem, nektek köszönöm! Apám Balogh József és anyám Horváth Karolán mindketten szegény parasztcsialádból származtak. Sok nélkülözés, gond szakadt rájuk, .aminek oka mindig a szegénység volt. Ez az élet egyre nehezebb lett, ahogy a gyerekek egymásután jöttek a világra. Nőtt a család, nagyobb lett a nyomorúság. Édesanyám 10 gyermeknek adott életet: István, Julianna, Rozália, József, Karolin, Anna, Lídia, István, Ida és Gyula. Az elsőszülött István meghalt, így kilencen voltunk testvérek. Ez volt akkor a szegényember sorsa. Ahogy a gyerekek szaporodtak, úgy szűkült egyre jobban öíssze az a cselédlakás amelybe szüleim költöztek. Az első része volt a mienk: egy szoba, egy kis kamra, középen a közös konyha és a hátsó részt már másik család lakta. Az otthon levegőjét nemcsak a gyerekek száma, hanem a növekedés, majd a felnőttéválás is egyre szűkebbre vonta. Szegény édesanyám sokat küszködött a ruhátlan, éhes gyerekekkel. Ahogyan nőttünk, egyikünk ránőtt a másik fejére. Öltözetünk is szűkös, szegényes volt. Szüleink békésen, szépen éltek. Gyerekeiket féltették és szerették. Egymást és más embereket megbecsülték. Akármilyen nehezen is volt, de a kenyér az soha nem volt elcsukva előlünk. Amit tudtak, amire tellett gyermekeiknek megadták, inkább maguktól vonták meg. Édesapám a Jlorváth Ernő uradalmában volt major-gazda, ami azt jelentette, hogy 600 kh. földjén a gazdasági vezetést kellett neki ellátni. Szerették apámat a birtokon dolgozók és az uraság is. Bizonyítja ezt az is, hogy több mint két évtizedig végezte major-gazdai megbízatását. Amikor 22 év nehéz fáradságos munkája után apám megpróbálta másképpen biztosítani a népes család megélhetését — a Horváth uraságtól megvált — még évekig fennmaradt a „Balogh gazda" megszólítás ami a megtiszteltetést bizonyítja. Amint nőttünk mindegyikünk látta drága jó szüleink nehéz helyzetét, erős akaratát és a létünkért való küzdelmeket. Nagyobb leánytestvéreim után én is kezdtem a munkát ott ahol tudtam. Ház körüli segítés, liba őrzés után napszámiba jártunk kapálni és répát egyelni. Fiútestvéreim is a maguk erejéhez mérten próbálták apánk vál119