Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 1. kötet, 871-1849 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)

FORRÁSOK 871-1849

megyei Nemescsó és Nemesdömölk, valamint a Somogy megyei Surd voltak. A távolság gátolta a Mura mentéről származó híveket a hitéletben, ezért 1740 körül kéréssel fordultak Nádasdy Lipót felsó'lendvai urasághoz: járjon közbe a királyi udvarnál, hogy „megfelelő' helyen" engedélyezzék számukra a templom és az iskola újbóli működését. A bécsi udvar azonban ekkor nem teljesítette kérésüket. Hasonló próbálkozás volt az 1744- augusztus 18-án Mária Terézia királynőhöz intézett levél is, amelyben leírták saját nehéz helyzetüket, és azt, hogy a távoli Nemescsóba kell járniuk istentiszteletre. A távolság mellett az időjárási viszonyok, a rablótámadások és a szélsőségesek megszégyenítésének is ki voltak téve. Ezzel kapcsolatosan korábban már írtak és választ is kaptak VI. Károly császár kancelláriájától, miszerint valamelyik artikuláris helyen gyakorolják a hitüket. Nemescsót azonban nem tartották megfelelőnek, hiszen ott már helyszűkében voltak a német és a magyar lutheránusok is. Ezért tehát ismételten azzal a kéréssel fordulnak a királynőhöz, hogy engedélyezze saját imaházaik és iskoláik építését, valamint vallásuk szabad gyakorlását. A levelet Pozsonyban, latin nyelven írták, feltehetően befolyásosabb protestáns urak támogatásával. Királyi felség, méltóságos asszonyunk! Bizonyosak vagyunk abban, hogy nincs a nap alatt még egy olyan szerencsétj šitve. Obiskovali so precej oddaljene artikuI lame kraje v Nemes Csóju in Surdu. (Artikularni kraj ima ime po pridevniku, ki izvira iz latinske besede »articulus« in pomeni zakonski člen, služi pa za poimenovanje - v zakonskem predpisu označenih - krajev, kjer so se lahko opravljala evangeličanska bogoslužja; j za prekmurske protestante so bili takšni najb| litji kraji: Nemes Csó, Surd in najbolj oddaljen Nemes-Dömölk. Okrog leta 1740 so protestanti posredovali gomjelendavskemu gospodu Leopoldu Nadasdyju prošnjo, da bi v kraju, »kjer je bolj primerno«, izposloval ponovno delovanje cerkve in šole. Toda dunajski dvor ni odstopil od svojega rekatolizacijskega načrta. Eden takšnih poskusov je tudi pismo cesarici Mariji Tereziji, ki so ga napisali 18. avgusta 1744, v njem pa navajajo izredne težave glede oddaljenosti kraja Nemes Csó. Na dolgi poti so namreč bili izpostavljeni vremenskim nevšečnostim, roparskim napadom in zasramovanju skrajnežev. Pisali so - in tudi dobili odgovor iz pisarne cesarja Karla VI.-, da bi želeli v bližnjem artikulamem l kraju imeti svojega lastnega pridigarja, ki bi ga celo sami vzdrževali. Kraj Nemes Csó je bil zanje neprimeren, saj so tam imeli prostorsko stisko že nemški in madžarski luteranski prebivalci. V pismu cesarici, v imenu desettisočev Slovencev, prosijo za odobritev gradnje lastnih molilnic in šol ter ?a javno izpovedovanje svoje vere. Prizadeti so, saj v »središču krščanstva« živijo brez »pridiganja božje besede in brez vsakršnega pouka o pravem krščanstvu«. Pritožbo so napisali v Požunu, in sicer v latinščini. Pri oblikovanju tega pisma pa so, sodeč po vsebini, gotovo sodelovali predstavniki vplivnega požunskega kroga, ki se je zavzemal za zaščito nebogljenega slovenskega življa. j Prevzvišeno kraljevsko veličanstvo, blagorodna gospa! Dvomimo, da bi bil kateri narod pod \ soncem bolj nesrečen in bolj prizadet od 236