Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)

Hermann Róbert: Újabb adatok a Batthyány Lajos elleni felségárulási perhez

Véleményünk szerint azonban a fordulatot az uralkodó, I. Ferenc József fellépése okozta. Ezt több tényező is alátámasztja. Tudjuk, hogy az osztrák minisztertanács határozatai csak akkor váltak érvényessé, amikor az uralkodó aláírta az ülés jegyzőkönyvét. A megállapítható gyakorlat szerint a jegyzőkönyveket az ülést követő napon tisztázták le, és terjesztették fel az uralkodónak. A jóváhagyás általában az ülést követően 2-7 napon belül született meg. A magyar felkelőknek adandó amnesztia ügyében azonban nem egészen ez történt. Az augusztus 15-ei - 16-ai dátummal felterjesztett -, és a 16-ai - 17-ei dátummal felterjesztett - jegyzőkönyveket az uralkodó csak augusztus 24-én vette tudomásul, tehát négy nappal a saját elnöklete alatt tartott, a keményebb rendszabályokról intézkedő augusztus 20-ai minisztertanácsi ülés után. Az augusztus 17-ei és 18-ai, egyaránt augusztus 19-ei dátummal letisztázott jegyzőkönyveken pedig a jóváhagyás dátuma 1849. október 15., tehát az aradi vértanúk és Batthyány kivégzését követő 9. nap! Ferenc József személyes beavatkozására mutat Schwarzenberg Haynauhoz intézett augusztus 20-ai levele is: „Őfelsége a Magyarországról érkező fontos hírek hallatára legmagasabb elnökletével mára minisztertanácsot hívott össze ..."

67 Mindez pedig azt jelenti, hogy a kemény megtorlás politikáját nem annyira az osztrák kormánynak, mint inkább magának az uralkodónak kell tulajdonítanunk. Az augusztus 20-ai minisztertanácson Schwarzenberg felolvasta a korábbi minisztertanácsokon megfogalmazott tervezeteket, és a miniszterek „a figyelembe veendő körülmények érett megfontolása után"

68 határoztak a keményebb rendszabályok alkalmazásáról. A császár még a minisztertanácson megadta jóváhagyását ezekhez az elvekhez, azzal a kiegészítéssel, „hogy Haynau a már meghozott ítéletek végrehajtásával várjon, míg az erre vonatkozó legfelsőbb különleges utasítások meg nem érkeznek".

69 Egyben utasította Schwarzenberget, hogy a fentiek értelmében fogalmazza meg a Haynaunak szóló értesítést.

70 A miniszterelnök még aznap megírta a minisztertanácsi határozat szövegét szinte szó szerint átvevő levelét, azzal a kiegészítéssel, hogy az uralkodó a legrövidebb időn belül várja a javaslatot, „hogy az időközben bekövetkezett megadást figyelembe véve a büntethetőségre vonatkozóan milyen kategóriákba kellene osztani a hadbírósági eljárás során azokat az egyéneket, akik a felkelésben - akár a lázadó kormány, akár a felkelő hadsereg soraiban - részt vettek, és eszerint az utasítás szerint büntetlen nem maradhatnak".

11 Haynautól augusztus 27-éig nem érkezett felterjesztés a foglyok kategorizálásával kapcsolatban. Ezért Schmerling - Haynau kezdeményezési jogát hangoztatva - az aznapi minisztertanácson javasolta a „vezérfonalul szolgáló alapelvek"

12 megállapítását. Úgy vélte, Haynau július 1-jei kiáltványának

73 érvényben kell maradnia a jövőbeni átállások esetére. „Ezeknek az eseteknek a megítélésében nincs ok az enyhítésre; reguláris magyar csapatok nincsenek már, tehát minden jövőbeni átállást rögtönítélő bíróság elé kell utalni".

14 A jelenleg vizsgálat alá vonandóknál el kellene egymástól választani a polgári és katonai egyéneket, és mindkét csoport számára más-más minősítést kellene meghatározni. A polgáriaknál, „mivel lehetetlen vizsgálatot indítani sok ezernyi vétkes ellen, négy kategóriát kellene meghatározni, mint a legvétkesebbeket, és ezeket a törvény teljes szigorával kellene megítélni".

15 E négy kategóriába tartoznak: -so 111 «s.