Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)
Hermann Róbert: Újabb adatok a Batthyány Lajos elleni felségárulási perhez
nek látszatát erősíthette az is, hogy 1850 májusában ő mentette fel Haynaut Magyarország teljhatalmú katonai és politikai kormányzóságának tisztéből, és így - látszólag - ő akadályozta meg a bosszúhadjárat folytatását. 1867, a kiegyezés után nem volt illendő dolog az uralkodó felelősségét firtatni. S aki firtatta volna, az sem nagyon juthatott semmilyen érdemi adathoz, hiszen a bosszúhadjárat részleteiről tájékoztató iratokat hét pecsét alatt őrizték Bécsben. A helyzet 1918, a Monarchia felbomlása után változott meg. Megnyíltak a bécsi levéltárak, a magyar vonatkozású iratanyag egy része haza is került. Károlyi Árpád ekkor dolgozta fel Batthyány felségárulási perének és kivégeztetésének történetét. Károlyi azonban - mint aki életének egy jelentős részét Ferenc József szolgálatában töltötte - munkájában csökkenteni igyekezett az ifjú császár felelősségét a megtorlásban. Az ifjú Ferenc Józsefről monográfiát író Angyal Dávid ugyan már pedzegette a császár bűnrészességét a megtorlásban, de ő is elsősorban környezete hatásának tulajdonította kíméletlenségét. Az elmúlt évtizedek egyik legfontosabb, a megtorlással kapcsolatos historiográfiai vitáját Andics Erzsébet egy 1965-ben, a Századok hasábjain, majd három év múlva a szerző kötetében is megjelent tanulmánya inspirálta. Andics a Schwarzenberghagyatékban fennmaradt iratok alapján feltételezte, hogy az osztrák kormány 1849. augusztus közepén kész lett volna széleskörű amnesztiát adni a magyar felkelés résztvevőinek, ha ezt Görgey elsietett fegyverletétele meg nem hiúsítja. Ez volt az amnesztia legendája, amely azután egészen az 1980-as évekig afféle ultima ratio volt a Görgey szerepéről folytatott vitákban. 62 Andics közzétette Schwarzenbergnek azt, az augusztus 15-én Ferenc Józsefhez írott előterjesztését, amelyben a magyar hadseregben szolgáló volt cs. kir. tisztek számára - kivéve a magyar kormányzat tevékenységében résztvevőket - szabad külföldre távozást, vagy viszonylag enyhe igazolási eljárással itthon maradást, és életük megkímélését javasolta megadni. Az előterjesztést az augusztus 16-ai osztrák minisztertanács elfogadta, de mégsem vált valósággá. Augusztus 17-én ugyanis megérkezett a világosi fegyverletétel híre, és ezután az augusztus 20-ai minisztertanács már sokkal keményebb utasításokat fogadott el, és szó sem esett már a volt cs. kir. tisztek büntetlenségéről. 63 Ezen a minisztertanácson azonban nem a miniszterelnök, Schwarzenberg, hanem maga az uralkodó elnökölt. Az ügynek Batthyány pere szempontjából azért volt jelentősége, mert ha a szabadságharcot végigharcoló tábornokok amnesztiát kaptak volna, Batthyány halálra ítélésére és kivégeztetésére sem igen lett volna jogi alap. A koncepcióval kapcsolatban először Varga János és Hanák Péter fogalmazták meg kételyeiket egy rádióbeszélgetésben, majd egy, Andiccsal folytatott folyóirat-vitában. 64 Katona Tamás az aradi vértanúk peranyagát közzétevő kötete előszavában szintén kifejtette, hogy Schwarzenberg előterjesztésének mindaddig semmifajta jelentősége nem volt, amíg Haynau az ezzel kapcsolatos utasítást meg nem kapta, márpedig Haynau egészen addig a kíméletlen megtorlás szellemében járhatott el a magyar szabadságharc résztvevőivel szemben. Kosáry Domokos a Görgey-kérdésről írott monográfiájában úgy vélekedett, hogy az előterjesztést maga Schwarzenberg tette félre, amikor értesült Haynau temesvári győzelméről. 66 ^ 110^,
