Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)

Hermann Róbert: Újabb adatok a Batthyány Lajos elleni felségárulási perhez

iránt rokonszenvet kelteni. Ha már most ezek után a császár született kegyességénél fogva érdemtelen kíméletre találná indíttatni magát, ezt soha sem őfelsége atyai kegyes szívének tulajdonítanák, ha­nem abban a bennük illetéktelenül felébresztett remények kielégítését látnák. „Nem kicsinyes bosszúvágy, vagy nemtelen, szív­telen vérszomj indítanak azon kérésre, hogy Felséged azon feltétlen bizalmat, amellyel eleddig a forradalom leküzdésére megajándékozni méltóztatott, ne vonja meg a felforgatás törvényesen bűnösnek ítélt orgánu­mainak és a hadsereg becsületét bemocskolóknak a megbüntetése során; ez, legbensőbb meggyőződésem szerint magának a trónnak is érdekében áü" 83 - foly­tatta. Ha ő - Haynau - szabad kezet kap, az egész világ forradalmi pártjának minden gyűlölete őt fog­ja érni; ő, mint őfelsége hűséges alattvalója, szíve­sen vállalja ezt magára, öntudata teljesen nyugodt marad, mert csak a törvény jogos szigorát engedi alkalmazni az emberiség javára. Ha azonban őfelsé­ge az előzetesen közölt különleges utasításokkal ki­jelöli a szigor és a kímélet határait, akkor a gyűlöl­ködők a szigort őfelségének fogják tulajdonítani, azok köszönete azonban, akik kegyelemben része­sülnek, nem őt fogja illetni; ezt egész Európa láza­dói és cimboráik a hívatlan külföldi közbenjárás­nak fogják tulajdonítani. Végül felhívta a figyelmet arra, hogy Schwarzenberg levelének két pontja kö­zött ellentmondás van: egyrészről ugyanis megerő­síti Haynau július 1-jei kiáltványának pontjait, más­részről pedig megtiltja az ítéletek végrehajtását. Ezért ő utasította a hatóságokat, hogy állítsák le a rögtönítélő eljárásokat, mert ezek ítéleteinek végre­hajtása nem tűr halasztást; s őfelsége további legfel­sőbb határozatának megérkeztéig az egyébiránt idő­rabló haditörvényszéki eljárásokat kezdjék meg. Haynau levelének különleges nyomatékot adott, hogy annak mellékleteként megküldte a császár­nak a magyar kormány által 1849. augusztus 10-én az orosz fővezérséghez intézett - egyébiránt el nem küldött - államirat francia fordítását, egyben érzé­keltette, hogy az ebben foglalt ajánlat, ti. a magyar korona felajánlása a cári családnak, magyarázatot ad az orosz hadsereg sok tekintetben megfoghatat­lan magatartására a magyar hadjáratban. 84 Félreis­merhetetlen az oroszok eljárásának célja, azaz a fa­natizált lázadó hadseregben és a nemzetben szim­pátiát ébreszteni maguk iránt, és ez sikerült is. 85 Ez a levél adta meg a döntő lökést ahhoz, hogy a császár a kíméletlen megtorlás politikája mellett döntsön. Valószínűsíthető, hogy Ferenc József már a minisztertanácsi határozat ismeretében, azonban azt némileg átigazítva, cselekedett, amikor Hay­naunak írott, augusztus 29-én kelt utasításában a fenti kategorizálás alapján, három csoportba sorol­ta a még perbe fogandókat: 1.) az ideiglenes kor­mány, az OHB tagjai, az április 14-ei határozat ré­szesei és a kormánybiztosok 2.) a felkelő hadsereg minden tábornoka, még ha korábban nem is volt cs. kir. tiszt (ebbe a kategóriába a cs. kir. hadsereg kezére került tábornokok közül senki sem tarto­zott); 3.) az április 14. után a forradalmi kormány szolgálatában vagy érdekében „különösen kiemelke­dő és veszélyes tevékenységet" 86 kifejtett honvédtisz­tek, polgári hivatalnokok és lelkipásztorok. Utasí­totta Haynaut, „hogy a halálbüntetést csak a legbű­nösebb és legveszedelmesebb egyéneken hajtsák vég­re" 81 a többiek kegyelem útján szabadságvesztéssel bűnhődjenek. Végül arra utasította Haynaut, hogy ^s 113 «a.

Next

/
Oldalképek
Tartalom