Előadások Vas megye történetéről III. - Vas megyei levéltári füzetek 9. (Szombathely, 2000)

Autonómia, önkormányzat, közigazgatás Vas megyében a XV-XX. században - Mayer László: „Rend a községi ügyekben, míveltség és felvilágosodás." A szombathelyi zsidóság neológ és ortodox irányzatának elkülönülése 1867 és 1871 között

Az aláírás megtagadása ellenére, a békebíróság jelentését Eötvös Józsefhez felterjesztették, aki azt miniszteri határozatként azzal a megjegyzéssel küldte vissza, hogy a hamarosan összeülő izraelita kongresszus által javasolt „szervezés" a legfőbb felügyeleti jog megóvása mellett, a vallásszabadság és a hitközségi egység fennmaradását fogja szolgálni. Egyben utasította a vármegyét, a hitközség egységét intézkedéseivel addig is tartsa fenn.

34 Úgy tűnt, a vitás kérdések rövid időre nyugvópontra jutottak. A pillanatnyi szélcsendben a város lakói olyan eseményeknek lehettek tanúi, melyeket a helyi sajtó híreiben a zsidók és nem zsidók közeledéseként interpretált. így például a szombathelyi Chevra Kadisa - Szent Egylet, amelynek főfeladata a halottakról való gondoskodás volt, de mellette a betegeket és a szegényeket is támogatta ill. kulturális tevékenységet is ellátott - Horváth Boldizsárt tiszteletbeli tagjává választotta. Feltételezhető, a gesztus nemcsak az hivatalban lévő igazságügy-miniszternek szólt, hanem a zsidókat támogató Batthyány Fülöp herceg egykori ügyészének is.

35 Több esetben is előfordult, hogy a körülmetélési szertartásnál keresztények komaként voltak jelén.

36 Egyes alkalmakkor az izraelita templomban az ima, a szónoklat és az ének magyar nyelven szólt.

37 A csatározások szünetelése csak az országos izraelita kongresszusra küldendő képviselők megválasztását előkészítő értekezletig tartott. Az 1868. szeptember 14-én, Szombathelyen a megyeház nagytermébe összehívott bizalmi férfiak a megye 11 izraelita hitközségét képviselték. Ezek közül 3 - a sárvári, a vasvári és a jánosházi - adta az ellenzéket, akiket a Vasmegyei Lapok „a haladó kor újító eszméinek nem nagy barátjá"

3&-nak aposztrofált. A számbeli kisebbség ellenére túlsúlyra törekvő konzervatívok a 27 tagú központi bizottmány megválasztásánál teljes vereséget szenvedtek és a 4 - a szombathelyi, a körmendi, a kiscelli és a rohonci - választókerületben az összeíró bizottmány is a szabadelvű tagokból került ki.

39 így nem lehet csodálkozni, hogy már az értekezleten „Eláruitatánk, ügyünk veszve!"

40 bekiabálással minősítette az eseményeket az ortodoxok egyik híve, és a jánosházi rabbi a választásokra vonatkozóan a szószékről azt hangoztatta: ,^4 ki nem elvtársam, annak nem kívánok egy jó esztendőt sem.'''

41 A központi választási bizottmány körüli csatározásból győztesen kikerülő szabadelvűek köszönő feliratot intéztek a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez és a királyhoz. Ez utóbbiban kifejezték hálájukat azon királyi intézkedésért, amely lehetővé tette a zsidóság számára, hogy „nem csak mint szabad polgárok egy szabad hazában, hanem mint rendezett hitfelekezet a többi hitfelekezet mellett méltó helyet'

41 foglalhatnak el. 188