Vas megye múltjából 1986 - Levéltári Évkönyv 3. (Szombathely, 1986)

Szelestei N. László: Sartoris János (1695-1756) nemescsoi lelkész élete és működése

szent könyvektől, amelyekben Isten Igéje és az igaz vallás foglaltatik, tíz mérföldnyire kényszerül menni a szentségek vételére. Az elnyomott egyház ezen sanyarú helyzetében, hogy erőnk csekélységéhez mérten segítsünk, bizonyos anyanyelvre fordított szent könyveket, mivel a protestánsok számára főbenjáró bűn Magyarországon nyilvános nyomdát tartani, a külföldieknél akarunk kinyomtatni. Ezért is történt, hogy patrónusok jóvoltából és bőkezűségéből az elmúlt évben Wittenbergben megjelent az Újszövetség;

57 és az e/nyomott egyház használatára hozzánk küldetett. Az isteni akarat jeladására Arnd anyanyelvre fordított írásait is igyekszünk kinyomtattatni. De ó fájdalom! Mikor ezen szent munka elvégzésére az üldözések viszontagságai miatt lesújtott egyház minket elegendő költséggel ellátott, a birodalom protestáns fejedelmeihez, és más nagyon jóindulatú mecénásokhoz kényszerülünk folyamodni. Ezen ok miatt írtam e levelet is Hozzátok, tisztelendő férfiak, és buzgón kérlek Benneteket, hogy ezen tervünket jóindulatotokkal az igen kegyes fejedelemnél támogatni ne vonakodjatok, mivel Isten dicsőségének gyarapítására és sok lélek üdvösségére irányul. Ezért a jóságos Istentől bőséges jutalmat várhattok, én pedig és a többi pápás iga alatt nyögő az Istennél épségtekért buzgón fogunk könyörögni. Excellenciás Neveteknek örök tisztelője Sartoris János Nemescsó, 1738. május 12. Isten Igéjének szolgája A címzett, Coler 1 736-ban elhunyt. Úgy látszik a levél mégis eredményes volt: 1 741-ben jénai impresszummal (esetleg ténylegesen is Jénában) megjelent a fordítás, melyről Sartoris az elöljáró beszédben azt írja ugyan, hogy „nem a nyelveket akartuk ékessen szólásra gyulasztani..." mégis, miként másutt, itt is jó magyarsággal, élvezetes stílusban szólal meg Sartoris - illetve Vázsonyi és Bárány. Jól tagolt beosztással tette alkalmassá a kötet egyéni olvasmányként és prédikációs könyvként való használatát. A könyv megjelentetésének a célja ez esetben is a kegyesség gyakoroltatása: „Minden kegyes és okos embernek ítéletire hagyom, ha nem jobbé a drága időt efféle épületes munkáknak forgatásában, mint hasztalan séta lássál, kotzkázással, kártyázással, boros korsó és vendégeskedés mellett való dősöléssel, vagy héjában való trétseléssel, mese beszéddel, vörös énekekkel, ama gaz Krónikáknak (az olaszból magyar versekbe foglaltatott, szívet bujaságra gerjesztő fabuláknak) olvasásával, mellyel a mi szegény ifjainknak sziveket idején a pokolbéli Sárkánynak barlangjává teszek." Ugyancsak ebben az elöljáró beszédében két másik általa előszóval ellátott kiadványt említ Sartoris. Jéna 1 736. impresszummal (valójában Győrött)

58 jelentette meg Bárány György az ő előszavával „Volf Ábrahámnak és Rogallen Fridriknek ... Atyafiságos serkentések, mely az újonnan rendelt tanítóknak adattatott..." című munkát. A „Gyermekeknek kézi könyvecskéjek"-et németből fordította, elöljáró beszédét 1740-ben Nemescsóban keltezte. Az impreszszum Jéna 1 740, valójában azonban Sopronban

59 jelent meg.