Vas megye múltjából 1982 - Levéltári Évkönyv 2. (Szombathely, 1982)
Szilágyi István: Adatok Szombathely 18-19. századi életéhez
különbségek miatt nem tudtak súrlódások nélkül beilleszkedni a városi közösségbe. A 18. század második felében már védekezni kellett ellenük j 2 ^ mint külön német testület vagy polgárság kezdtek szerepelni. 240 Különállásuk a vallási életben is megnyilvánult. A ferenceseknél pl. a kordaviselők társulata főképp magyarokból állt, a németek pedig a már említett harmadrendbe tömörültek. „A szombathelyi terciáriusok jegyzőkönyvéből zártkörűnek tetszik első tekintetre ez a konfraternitás. Mivel német nyelvűek és mert a tisztségek betöltői is közülük valók, de talán mert mint németek kisebbségben voltaik, - azért is kissé zárkózottá, majdnem kizárólagossá válnak." 241 Alkalmazottaikkal és házuk népeivel ünnepélyes külsőségek között németül végezték a keresztutat, s az egyes stációkhoz vonulva a „Christi Mutter standt mit Schmerzen"-t énekelték. 242 Halálukban sem elegyedtek a magyarok közé, külön temetkeztek a ferencesek kriptájába. Másutt ilyen éles elkülönüléssel ugyan nem találkoztunk, de gyakori vitatéma a városban a német és magyar nyelvű istentiszteletek kérdése, 343 A kialakult helyzetből valószínűnek látszik, hogy eredendően a kálvária is az egyik közösség aktivitásának terméke. Közelebbi adatokkal sajnos ezen a téren sem rendelkezünk. Gutten és a ferencesek kapcsolata a német eredetet sejteti, de túl késői. A remeték, annak ellenére, hogy a remeteség magyarnak számít, 244 többségükben szintén németek, bár ez sem bizonyíték. Nem vehetjük figyelembe a számadók, gondnokok nemzetiségét sem, mivel a városi hivatalhoz kötött állás betöltésében ez teljesen esetleges. Az első ismert gondnok, Völgyi György éppen magyar. Különben is a fenntartó maga a város, amely alapvetően mégiscsak magyar közösség. Így érthető, íhogy az összes hivatalos kálváriái irat magyarul készült. A kálvária keletkezésének körülményeivel kapcsolatos vizsgálódásainkat átmenetileg le kell zárnunk. A kérdések megválaszolása a jövő kutatási feladata. Ennek a Vas megyei Levéltár anyagán kívüli, idegen forrásokra kell elsősorban támaszkodnia. A felvetett kérdések mindenesetre irányt szabhatnak a munkában, és talán hozzásegítenek a korszak mélyebb, belső megismeréséhez. JEGYZETEK 1. Takács Ince József: Sabaria Franciscana. A szombathelyi ferencesek története. Szombathely, 1965. kézirat (A továbbiakban: Takács) 2. Takács az akkori Győr egyházmegyei remetéket tárgyalja. Részletes irodalmat is sorol fel ezzel kapcsolatban. Mi ezenkívül egy, a Dunántúltól távolabbi vidék, Bács-Bodrog vármegye szintén ferences harmadrendi remetéinek meglepően hasonló életkörülményeire és feladatkörére utalunk példaként: Magyarország vármegyéi és városai. Bács-Bodrog vármegye Bp., 1900. 2. köt. 310. p. 3. Takács, Oklevéltár 12. 4. Takács, 550. p. Ö. Tabella der Raaberischen Eremiten Congregation zeit des dritten Capitis, Anno 1750. den 29. April. Takács Ince szíves közlése. 6. Takács, 550. p. 7. Fehér Mátyás: A hétszázados vasvári Szent Domonkos-rendi kolostor története 1241^-1941. Bp., 1942. (A továbbiakban: Fehér) 251. p. 8. Takács, 550. p. 9. Fehér, 251. p. 10. Takács, 551..p. 11. Vas megyei Levéltár (a továbbiakban VamL), Szombathely város levéltára. Alapítványi számadások; Kálvária számadások. (A továbbiakban: Kálvária számad.) Fasc. 5. N° 43. 12. Halbedl Hilar-ion Exremetének Kálváriára és Ispitalra hagyott Javaim! számadása Kaufman Jakab pro A. 17186. VamL, Szhely város lt. Kálvária számad. Fasc. 5, N° 43. Aliprandini Hilarionról: Géfin Gyula: A szombathelyi egyházmegye története. (A továbbiakban: Géfin) 3. köt. Szombathely, 1935. 14. p. 13. VamL, Szhely város lt. Kálvária számad. Fasc. 5. N° 43. IJI
